Isaia 33

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Vae, qui praedaris, cum nemo te praedatus sit; qui devastas, cum nemo te devastaverit! Cum consummaveris depraedationem, depraedaberis; cum perfeceris devastationem, te devastabunt.	1 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el, rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégzed a rablást, ki fognak rabolni!
2 Domine, miserere nostri, te enim exspectavimus; esto brachium nostrum in mane et salus nostra in tempore tribulationis.	2 Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy karunk ereje reggelenként, és szabadításunk bajaink idején!
3 A voce fragoris fugerunt populi, ab exaltatione tua dispersae sunt gentes.	3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha te felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.
4 Et congregabuntur spolia, sicut colligitur bruchus; sicut discurrunt locustae, ad ea discurritur.	4 Összeszedik a zsákmányt, ahogy begyűjtik a sáskát, ahogy ugrik a szöcske, úgy ugranak rá.
5 Sublimis est Dominus, quoniam habitat in excelso; implet Sion iudicio et iustitia.	5 Fenséges az Úr, mert a magasságban lakik, betölti Siont joggal és igazsággal.
6 Et erit firmitas in temporibus tuis; divitiae salutis sapientia et scientia: timor Domini ipse est thesaurus eius.	6 Biztonság lesz a te idődben, bőséges jólét, bölcsesség és tudás; az Úr félelme lesz a kincse.
7 Ecce praecones clamabunt foris, angeli pacis amare flebunt.	7 Íme, hírnökök kiáltoznak kint, a béke követei keservesen sírnak.
8 Dissipatae sunt viae, cessavit transiens per semitam; irritum fecit pactum, reiecit testes, non reputavit homines.	8 Elhagyatottak az utak, nincsen, aki az ösvényen járna; megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, nem becsülték az embereket.
9 Luget et elanguescit terra, confusus est Libanus et obsorduit, et factus est Saron sicut desertum, et exaruerunt Basan et Carmelus.	9 Gyászol és bágyadozik az ország, megszégyenül a Libanon, és hervadozik; a Sáron olyan lett, mint a sivatag, és lombját vesztette a Básán és a Kármel.
10 “ Nunc consurgam, dicit Dominus, nunc exaltabor, nunc sublevabor.	10 »Most fölkelek – mondja az Úr –, most felállok, most felemelkedem!
11 Concipietis fenum, parietis stipulam; spiritus meus ut ignis vorabit vos.	11 Száraz füvet fogantok, pelyvát szültök; leheletem, mint a tűz, megemészt titeket.
12 Et erunt populi fornaces calcis: spinae congregatae igne comburentur.	12 A népek égetett mésszé lesznek, mint levágott tövisek, tűzben égnek el.
13 Audite, qui longe estis, quae fecerim, et cognoscite, vicini, fortitudinem meam ”.	13 Halljátok meg, távollevők, mit tettem, és ismerjétek meg, közellevők, hatalmamat!«
14 Conterriti sunt in Sion peccatores, possedit tremor impios. Quis poterit habitare de vobis cum igne devorante? Quis habitabit ex vobis cum ardoribus sempiternis?	14 Megrettentek Sionban a vétkesek, remegés fogta el az istenteleneket. Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel? Ki élhet közülünk az örök izzással?
15 Qui ambulat in iustitiis et loquitur aequitates, qui reicit lucra ex rapinis et excutit manus suas, ne munera accipiat, qui obturat aures suas, ne audiat sanguinem, et claudit oculos suos, ne videat malum:	15 Aki igazságban jár, és igazat beszél, aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget, és legyint a kezével, mert nem kell neki az ajándék, aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, és bezárja szemét, hogy ne lásson rosszat:
16 iste in excelsis habitabit, munimenta saxorum refugium eius; panis ei datus est, aquae eius fideles sunt.	16 az magasságban fog lakni, sziklaerőd lesz a fellegvára; kenyerét megkapja, vize nem fogy el.
17 Regem in decore suo videbunt oculi tui, cernent terram longinquam.	17 Szemed a királyt szépségében nézi majd, és messzire terjedő földet lát.
18 Cor tuum cum timore inquiret: “ Ubi est scriba? Ubi ponderator? Ubi computator turrium? ”.	18 Szíved emlékezik még a rémületre: »Hol van az összeíró? Hol van, aki méricskélt? Hol van, aki összeírta a tornyokat?«
19 Populum impudentem non videbis, populum profundi sermonis, ininterpretabilis, linguae barbarae absque intellegentia.	19 Az arcátlan népet nem látod már, a homályos, érthetetlen beszédű népet, melynek nyelve dadogó, értelmetlen.
20 Respice Sion civitatem sollemnitatum nostrarum! Oculi tui videbunt Ierusalem, habitationem securam, tabernaculum quod nequaquam transferri poterit; nec auferentur clavi eius in sempiternum, et omnes funiculi eius non rumpentur.	20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemed látja Jeruzsálemet, a nyugodt lakóhelyet, a sátrat, melyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egyetlen kötele sem szakad el!
21 Quia ibi potens Dominus pro nobis loco fluviorum, rivorum late patentium; non transibit ibi navis remigum, neque navis magna transgredietur eum.	21 Az Úr fenséges lesz ott előttünk, azon a helyen, ahol folyók hömpölyögnek, mindenfelé széles folyamok; nem jár rajtuk evezős hajó, és hatalmas gálya nem szeli át őket.
22 Dominus enim iudex noster, Dominus legifer noster, Dominus rex noster: ipse salvabit nos.	22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényhozónk, az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.
23 Laxati sunt funiculi tui nec sustinent malum suum, ut dilatare velum non queant. Tunc divident caeci praedam multam; claudi diripient rapinam.	23 Meglazultak köteleid, nem tartják árbocuk keresztrúdját, nem feszítik ki a vitorlát. Akkor majd osztoznak a vakok a sok prédán, és a sánták zsákmányt zsákmányolnak.
24 Nec dicet incola: “ Elangui ”. Populus, qui habitat in ea, auferetur ab eo iniquitas.	24 Nem mondja egy lakó sem: »Beteg vagyok.« A nép, mely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.