Giuditta 8

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In quei giorni Giuditta venne a conoscenza di questi fatti. Era figlia di Merarì, figlio di Os, figlio di Giuseppe, figlio di Ozièl, figlio di Chelkia, figlio di Anania, figlio di Gedeone, figlio di Rafaìn, figlio di Achitòb, figlio di Elia, figlio di Chelkia, figlio di Eliàb, figlio di Natanaèl, figlio di Salamièl, figlio di Sarasadài, figlio di Israele.	1 A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia.
2 Suo marito era stato Manasse, della stessa tribù e famiglia di lei; egli era morto al tempo della mietitura dell’orzo.	2 Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején.
3 Mentre stava sorvegliando quelli che legavano i covoni nella campagna, fu colpito da insolazione. Dovette mettersi a letto e morì a Betùlia, sua città, e lo seppellirono insieme ai suoi padri nel campo che sta tra Dotàim e Balamòn.	3 Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van.
4 Giuditta era rimasta nella sua casa in stato di vedovanza ed erano passati già tre anni e quattro mesi.	4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
5 Si era fatta preparare una tenda sul terrazzo della sua casa, si era cinta i fianchi di sacco e portava le vesti della sua vedovanza.	5 Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára,
6 Da quando era vedova digiunava tutti i giorni, eccetto le vigilie dei sabati e i sabati, le vigilie dei noviluni e i noviluni, le feste e i giorni di gioia per Israele.	6 mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit.
7 Era bella d’aspetto e molto avvenente nella persona; inoltre suo marito Manasse le aveva lasciato oro e argento, schiavi e schiave, armenti e terreni che ora continuava ad amministrare.	7 Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
8 Né alcuno poteva dire una parola maligna a suo riguardo, perché aveva grande timore di Dio.	8 Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.
9 Venne dunque a conoscenza delle parole esasperate che il popolo aveva rivolto al capo della città, perché erano demoralizzati a causa della mancanza d’acqua, e Giuditta seppe anche di tutte le risposte che aveva dato loro Ozia e come avesse giurato loro di consegnare la città agli Assiri dopo cinque giorni.	9 Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
10 Subito mandò la sua ancella che aveva in cura tutte le sue sostanze a chiamare Cabrì e Carmì, che erano gli anziani della sua città.	10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabrit és Karmit, városának elöljáróit.
11 Vennero da lei ed ella disse loro: «Ascoltatemi, capi dei cittadini di Betùlia. Non è un discorso giusto quello che oggi avete tenuto al popolo, e quel giuramento che avete pronunciato e interposto tra voi e Dio, di mettere la città in mano ai nostri nemici, se nel frattempo il Signore non verrà in vostro aiuto.	11 Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre.
12 Chi siete voi dunque che avete tentato Dio in questo giorno e vi siete posti al di sopra di lui in mezzo ai figli degli uomini?	12 Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között?
13 Certo, voi volete mettere alla prova il Signore onnipotente, ma non comprenderete niente, né ora né mai.	13 A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit.
14 Se non siete capaci di scrutare il profondo del cuore dell’uomo né di afferrare i pensieri della sua mente, come potrete scrutare il Signore, che ha fatto tutte queste cose, e conoscere i suoi pensieri e comprendere i suoi disegni? No, fratelli, non provocate l’ira del Signore, nostro Dio.	14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket,
15 Se non vorrà aiutarci in questi cinque giorni, egli ha pieno potere di difenderci nei giorni che vuole o anche di farci distruggere dai nostri nemici.	15 mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt.
16 E voi non pretendete di ipotecare i piani del Signore, nostro Dio, perché Dio non è come un uomo a cui si possano fare minacce, né un figlio d’uomo su cui si possano esercitare pressioni.	16 Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni.
17 Perciò attendiamo fiduciosi la salvezza che viene da lui, supplichiamolo che venga in nostro aiuto e ascolterà il nostro grido, se a lui piacerà.	17 Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.
18 In realtà in questa nostra generazione non c’è mai stata né esiste oggi una tribù o famiglia o popolo o città tra noi, che adori gli dèi fatti da mano d’uomo, come è avvenuto nei tempi passati,	18 Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban,
19 ed è per questo che i nostri padri furono abbandonati alla spada e alla devastazione e caddero rovinosamente davanti ai loro nemici.	19 amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt.
20 Noi invece non riconosciamo altro Dio fuori di lui, e per questo speriamo che egli non trascurerà noi e neppure la nostra nazione.	20 Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.
21 Perché se noi saremo presi, resterà presa anche tutta la Giudea e saranno saccheggiate le nostre cose sante e Dio ci chiederà conto col nostro sangue di quella profanazione.	21 Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon,
22 L’uccisione dei nostri fratelli, l’asservimento della patria, la devastazione della nostra eredità Dio le farà ricadere sul nostro capo in mezzo ai popoli tra i quali saremo schiavi, e saremo così motivo di scandalo e di disprezzo di fronte ai nostri padroni.	22 testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket,
23 La nostra schiavitù non ci procurerà alcun favore; il Signore, nostro Dio, la volgerà a nostro disonore.	23 mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk.
24 Dunque, fratelli, dimostriamo ai nostri fratelli che la loro vita dipende da noi, che le nostre cose sante, il tempio e l’altare, poggiano su di noi.	24 Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.
25 Per tutti questi motivi ringraziamo il Signore, nostro Dio, che ci mette alla prova, come ha già fatto con i nostri padri.	25 Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.
26 Ricordatevi quanto ha fatto con Abramo, quali prove ha fatto passare a Isacco e quanto è avvenuto a Giacobbe in Mesopotamia di Siria, quando pascolava le greggi di Làbano, suo zio materno.	26 Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte.
27 Certo, come ha passato al crogiuolo costoro con il solo scopo di saggiare il loro cuore, così ora non vuol fare vendetta di noi, ma è a scopo di correzione che il Signore castiga quelli che gli stanno vicino».	27 Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek.«
28 Allora Ozia le rispose: «Quello che hai detto, l’hai proferito con cuore retto e nessuno può contraddire alle tue parole.	28 Ozija így szólt hozzá: »Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni,
29 Non da oggi infatti è manifesta la tua saggezza, ma dall’inizio dei tuoi giorni tutto il popolo conosce la tua prudenza, come pure l’ottima indole del tuo cuore.	29 mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát.
30 Però il popolo sta soffrendo duramente la sete e ci ha costretti a comportarci come avevamo detto loro e a impegnarci in un giuramento che non potremo trasgredire.	30 A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg.
31 Piuttosto prega per noi, tu che sei donna pia, e il Signore invierà la pioggia a riempire le nostre cisterne e così non moriremo di sete».	31 Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.«
32 Giuditta rispose loro: «Ascoltatemi! Voglio compiere un’impresa che verrà ricordata di generazione in generazione ai figli del nostro popolo.	32 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében.
33 Voi starete di guardia alla porta della città questa notte; io uscirò con la mia ancella ed entro quei giorni, dopo i quali avete deciso di consegnare la città ai nostri nemici, il Signore per mano mia salverà Israele.	33 Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.
34 Voi però non fate domande sul mio progetto: non vi dirò nulla finché non sarà compiuto ciò che sto per fare».	34 Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem.«
35 Le risposero Ozia e i capi: «Va’ in pace e il Signore Dio sia con te per far vendetta dei nostri nemici».	35 Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: »Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket.«
36 Se ne andarono quindi dalla sua tenda e si recarono ai loro posti.	36 Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.