Giuditta 10

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quando Giuditta ebbe cessato di supplicare il Dio d’Israele ed ebbe terminato di pronunciare tutte queste parole,	1 Amikor megszűnt kiáltani Izrael Istenéhez és befejezte ezen szavait,
2 si alzò da terra, chiamò la sua ancella e scese nella casa dove usava passare i giorni dei sabati e le feste.	2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lement házába, ahol a szombatokat és ünnepeket szokta tölteni,
3 Qui si tolse il cilicio di cui era rivestita, depose le vesti della sua vedovanza, si lavò il corpo con acqua e lo unse con profumo denso; spartì i capelli del capo e vi impose il diadema. Poi indossò gli abiti da festa, che aveva usato quando era vivo suo marito Manasse.	3 levetette a szőrruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, vízzel megmosta testét, bekente illatos olajjal, elrendezte fején haját, felrakta fejdíszét, felöltötte az öröm ruháját, amelyet férje, Manassze életében viselt.
4 Si mise i sandali ai piedi, cinse le collane e infilò i braccialetti, gli anelli e gli orecchini e ogni altro ornamento che aveva e si rese molto bella, tanto da sedurre qualunque uomo l’avesse vista.	4 Felcsatolta saruját lábára, föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit és minden ékszerét és olyan szép lett, hogy minden férfi tekintetét magára vonta, aki csak látta.
5 Poi affidò alla sua ancella un otre di vino e un’ampolla d’olio; riempì anche una bisaccia di farina tostata, di fichi secchi e di pani puri e, fatto un involto di tutte queste provviste, glielo mise sulle spalle.	5 Szolgálójára bízott egy tömlő bort, egy korsó olajat, egy árpaliszttel, száraz gyümölccsel, kenyérrel és sajttal töltött tarisznyát, mindezeket összekészítette és átadta neki.
6 Allora uscirono verso la porta della città di Betùlia e trovarono lì presenti Ozia e gli anziani della città, Cabrì e Carmì.	6 Kimentek Betúlia városának kapujához és ott találták Oziját és a város elöljáróit Kabrit és Karmit, akik ott várakoztak.
7 Costoro, quando la videro trasformata nell’aspetto e con gli abiti mutati, rimasero molto ammirati della sua bellezza e le dissero:	7 Amikor meglátták őt – arca megváltozott és ruháját is jól választotta meg – nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
8 «Il Dio dei padri nostri ti conceda di trovar favore e di portare a termine quello che hai stabilito di fare, a gloria degli Israeliti e ad esaltazione di Gerusalemme».	8 »Atyáink Istene fogadjon kegyelmébe és valósítsa meg szándékaidat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására.«
9 Essa si chinò ad adorare Dio e rispose loro: «Fatemi aprire la porta della città e io uscirò per dare compimento alle parole che mi avete rivolto». Quelli diedero ordine ai giovani di guardia di aprirle come aveva chiesto.	9 Ő arcra borulva imádta Istent és így szólt hozzájuk: »Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki a város kapuját, hogy kimehessek és véghez vigyem azt, amit beszéltetek velem.« Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
10 Così fecero e Giuditta uscì: lei sola e l’ancella che aveva con sé. Dalla città gli uomini la seguirono con gli sguardi mentre scendeva dal monte, finché attraversò la vallata e non poterono più scorgerla.	10 Azok így is tettek, s kiment Judit és vele szolgálója. A város emberei követték őt tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön, s azután már nem látták őt.
11 Esse andavano avanti diritte per la valle, quando si fecero loro incontro le sentinelle assire.	11 Mentek egyenesen a völgyben és találkoztak az asszírok előőrseivel.
12 La fermarono e la interrogarono: «Di quale popolo sei, da dove vieni e dove vai?». Rispose: «Sono figlia degli Ebrei e fuggo da loro, perché stanno per esservi consegnati per essere divorati.	12 Elfogták és megkérdezték: »Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?« Így válaszolt: »A héberek egyik leánya vagyok, elmenekültem tőlük, mert azon a ponton vannak, hogy fölfaljátok őket.
13 Io quindi vengo alla presenza di Oloferne, comandante supremo dei vostri eserciti, per dargli delle informazioni sicure e mettergli sotto gli occhi la strada per cui potrà passare e impadronirsi di tutti questi monti senza che perisca uno solo dei suoi uomini».	13 Seregetek vezérének, Holofernésznek színe elé megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára és megmutatom előtte az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül csak egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.«
14 Quegli uomini, quando sentirono queste parole e considerarono l’aspetto di lei, che appariva loro come un miracolo di bellezza, le dissero:	14 Amikor a férfiak meghallották szavait és látták arcát, számukra csodálatosan szépnek tűnt, így szóltak hozzá:
15 «Hai messo in salvo la tua vita, affrettandoti a scendere alla presenza del nostro signore. Vieni dunque alla tenda di lui; alcuni di noi ti accompagneranno, finché non ti abbiano affidato alle sue mani.	15 »Életedet mentetted meg, hogy sietve lejöttél urunk színe elé. Most menj sátorához, közülünk néhányan majd elkísérnek és átadnak az ő kezébe.
16 Quando poi sarai alla sua presenza, non temere in cuor tuo, ma riferisci a lui quanto ci hai detto ed egli ti tratterà bene».	16 Ha színe elé jutsz, ne remegjen szíved, hanem ismételd el szavaidat és jól fog bánni veled.«
17 Scelsero pertanto cento uomini tra loro, i quali si affiancarono a lei e alla sua ancella e le condussero alla tenda di Oloferne.	17 Kiválasztottak maguk közül száz férfit kíséretül melléje és szolgája mellé és elvezették őket Holofernész sátorához.
18 In tutto il campo ci fu un grande accorrere, essendosi sparsa la voce del suo arrivo tra gli attendamenti. Una volta sopraggiunti, la circondarono in massa mentre era fuori della tenda di Oloferne, in attesa di essere annunciata a lui.	18 Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét.
19 Erano ammirati della sua bellezza e ammirati degli Israeliti a causa di lei e si dicevano l’un l’altro: «Chi disprezzerà un popolo che possiede tali donne? Sarà bene non lasciarne sopravvivere neppure uno, perché se fossero risparmiati sarebbero capaci di ingannare tutto il mondo».	19 Megcsodálták szépségét és szavait és dicsérték miatta Izrael fiait is. Ezt mondogatták egymásnak: »Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? Nem lenne jó meghagyni közülük egyetlen férfit sem, mert akik életben maradnak képesek elcsábítani az egész földet.«
20 Vennero fuori le guardie del corpo di Oloferne e tutti gli ufficiali e la introdussero nella sua tenda.	20 Akkor kijött Holofernész egész házanépe és minden szolgája és bevezették Juditot a sátorba.
21 Oloferne era adagiato sul suo letto, che era posto dentro una cortina intessuta di porpora ricamata d’oro, di smeraldo e di pietre preziose.	21 Holofernész ágyán pihent, amely bíborból, aranyból volt szőve és smaragddal meg drágakövekkel díszítve.
22 Gli annunciarono la presenza di lei ed egli uscì sull’ingresso della tenda, preceduto da fiaccole d’argento.	22 Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte.
23 Quando Giuditta avanzò alla presenza di lui e dei suoi ufficiali, tutti stupirono per la bellezza del suo aspetto. Ella si prostrò con la faccia a terra per riverirlo, ma i servi la fecero rialzare.	23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, mindnyájan megcsodálták arcának szépségét, ő pedig arcra borulva hódolt előtte, de a szolgák felemelték őt.