Lamentaciones 5

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¡Acuérdate, Yahveh, de lo que nos ha sobrevenido, mira y ve nuestro oprobio!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Nuestra heredad ha pasado a extranjeros, nuestras casas a extraños.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Somos huérfanos, sin padre; nuestras madres, como viudas.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 A precio de plata bebemos nuestra agua, nuestra leña nos llega por dinero.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 El yugo a nuestro cuello, andamos acosados; estamos agotados, no se nos da respiro.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Hacia Egipto tendemos nuestra mano, hacia Asur para quitar el hambre.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nuestros padres pecaron: ya no existen; y nosotros cargamos con sus culpas.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Esclavos nos dominan, nadie nos libra de su mano.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 A riesgo de la vida logramos nuestro pan, afrontando la espada del desierto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Nuestra piel abrasa como un horno, a causa del ardor del hambre.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Han violado a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Colgados fueron por sus manos los príncipes; la faz de los ancianos no ha sido respetada.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Han arrastrado la muela los muchachos, bajo la leña se han doblado los niños.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Los ancianos han dejado de acudir a la puerta, los muchachos han parado sus cantares.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Ha cesado la alegría de nuestro corazón, se ha trocado en duelo nuestra danza.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Ha caído la corona de nuestra cabeza. ¡Ay de nosotros, que hemos pecado!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Por eso está dolorido nuestro corazón, por eso se nublan nuestros ojos:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 por el monte Sión, que está asolado; ¡las raposas merodean en él!	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Mas tú, Yahveh, para siempre te sientas; ¡tu trono de generación en generación!	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 ¿Por qué has de olvidarnos para siempre, por qué toda la vida abandonarnos?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 ¡Haznos volver a ti, Yahveh, y volveremos. Renueva nuestros días como antaño,	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 si es que no nos has desechado totalmente, irritado contra nosotros sin medida!	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?