| 1 Quando ebbe finito di levare la voce al Dio di Israele e posto termine a tutte queste suppliche, | 1 Amikor megszűnt kiáltani Izrael Istenéhez és befejezte ezen szavait, |
| 2 si alzò da terra, chiamò la schiava e scese nell’appartamento dove soleva trascorrere i sabati e le sue feste. | 2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lement házába, ahol a szombatokat és ünnepeket szokta tölteni, |
| 3 Si tolse il panno di sacco che aveva indossato, si sfilò le vesti vedovili, si lavò il corpo con acqua, si unse di unguento profumato, pettinò e spartì la capigliatura e la cinse d’un turbante, indossò le vesti di gioia, di cui si soleva avvolgere quando viveva suo marito Manasse. | 3 levetette a szőrruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, vízzel megmosta testét, bekente illatos olajjal, elrendezte fején haját, felrakta fejdíszét, felöltötte az öröm ruháját, amelyet férje, Manassze életében viselt. |
| 4 Calzò i sandali, si mise i braccialetti, le collane, gli anelli, gli orecchini e tutti gli ornamenti e si fece bella il più possibile per lusingare gli sguardi degli uomini che l’avrebbero vista. | 4 Felcsatolta saruját lábára, föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit és minden ékszerét és olyan szép lett, hogy minden férfi tekintetét magára vonta, aki csak látta. |
| 5 Mise in mano alla schiava un recipiente di vino e un orciolo d’olio, riempì una bisaccia di farina, di focacce, di frutta secca e di pani puri, fece un fagotto di tutti i pacchi e li affidò a lei. | 5 Szolgálójára bízott egy tömlő bort, egy korsó olajat, egy árpaliszttel, száraz gyümölccsel, kenyérrel és sajttal töltött tarisznyát, mindezeket összekészítette és átadta neki. |
| 6 Uscirono verso la porta della città di Betulia, presso la quale trovarono Ozia e gli anziani della città, Chabris e Charmis. | 6 Kimentek Betúlia városának kapujához és ott találták Oziját és a város elöljáróit Kabrit és Karmit, akik ott várakoztak. |
| 7 Quando la videro, il suo aspetto era trasformato e cambiata la foggia del suo vestire; stupirono straordinariamente della sua bellezza e le dissero: | 7 Amikor meglátták őt – arca megváltozott és ruháját is jól választotta meg – nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá: |
| 8 «Il Dio dei nostri padri ti conceda favore e ti faccia portare a compimento i tuoi progetti spet la glorificazione dei figli di Israele e per l’esaltazione di Gerusalemme ». | 8 »Atyáink Istene fogadjon kegyelmébe és valósítsa meg szándékaidat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására.« |
| 9 Essa adorò Dio e disse loro: « Date ordine di aprirmi la porta della città: io uscirò per compiere quanto mi avete detto ». Essi diedero ordine ai giovani di aprirle la porta, come aveva parlato. | 9 Ő arcra borulva imádta Istent és így szólt hozzájuk: »Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki a város kapuját, hogy kimehessek és véghez vigyem azt, amit beszéltetek velem.« Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. |
| 10 Questi eseguirono; Giuditta uscì con l’ancella. Gli uomini della città la seguirono con l’occhio finchè discendeva il monte e attraversava la vallata: poi non la videro più. | 10 Azok így is tettek, s kiment Judit és vele szolgálója. A város emberei követték őt tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön, s azután már nem látták őt. |
| 11 Esse camminavano diritte nella vallata, quando andarono loro incontro le sentinelle avanzate degli Assiri. | 11 Mentek egyenesen a völgyben és találkoztak az asszírok előőrseivel. |
| 12 Essi la fermarono e le domandarono: « Di quale gente sei? donde vieni? dove vai? ». Essa rispose: « Sono una figlia di Ebrei e fuggo da essi, perchè stanno per esser dati in pasto a voi. | 12 Elfogták és megkérdezték: »Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?« Így válaszolt: »A héberek egyik leánya vagyok, elmenekültem tőlük, mert azon a ponton vannak, hogy fölfaljátok őket. |
| 13 Mi reco da Oloferne, generale in capo del vostro esercito, per dirgli parole veritiere: a lui mostrerò la via che dovrà battere per impadronirsi di tutta la regione montuosa, senza che dei suoi uomini perisca una sola persona nè anima viva ». | 13 Seregetek vezérének, Holofernésznek színe elé megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára és megmutatom előtte az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül csak egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.« |
| 14 Mentre quegli uomini udivano le sue parole, notavano il suo aspetto: innanzi al loro sguardo era qualche cosa di meraviglioso con quella straordinaria bellezza. Le dissero: | 14 Amikor a férfiak meghallották szavait és látták arcát, számukra csodálatosan szépnek tűnt, így szóltak hozzá: |
| 15 « Hai salvato la tua vita affrettandoti a scendere alla presenza del nostro signore! Ora va’ pure alla sua tenda: alcuni di noi ti accompagneranno finchè non ti avranno consegnata nelle sue mani. | 15 »Életedet mentetted meg, hogy sietve lejöttél urunk színe elé. Most menj sátorához, közülünk néhányan majd elkísérnek és átadnak az ő kezébe. |
| 16 Quando sarai alla sua presenza non tremare nel tuo cuore ma riferisci come hai detto e ti tratterà bene ». | 16 Ha színe elé jutsz, ne remegjen szíved, hanem ismételd el szavaidat és jól fog bánni veled.« |
| 17 Scelsero quindi cento uomini: questi fecero scorta a lei e alla sua schiava e le condussero alla tenda di Oloferne. | 17 Kiválasztottak maguk közül száz férfit kíséretül melléje és szolgája mellé és elvezették őket Holofernész sátorához. |
| 18 Ci fu un grande concorso di gente in tutto l’accampamento: l’arrivo di Giuditta era passato di bocca in bocca fra le tende. Vennero e le si assieparono intorno, mentre era ferma fuori della tenda di Oloferne e intanto si annunciava la sua venuta. | 18 Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét. |
| 19 Erano stupefatti della sua avvenenza e, vedendo essa, ammiravano i figli di Israele; ciascuno diceva al vicino: « Chi disprezzerà questo popolo in mezzo al quale ci sono donne sono simili? Non è bene che rimanga un sol uomo tra questo popolo; lasciati liberi, potrebbero abbindolare tutto i mondo ». | 19 Megcsodálták szépségét és szavait és dicsérték miatta Izrael fiait is. Ezt mondogatták egymásnak: »Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? Nem lenne jó meghagyni közülük egyetlen férfit sem, mert akik életben maradnak képesek elcsábítani az egész földet.« |
| 20 Uscirono quindi coloro che stavano a guardia del corpo di Oloferne e tutti coloro che lo servivano e la introdussero nella tenda. | 20 Akkor kijött Holofernész egész házanépe és minden szolgája és bevezették Juditot a sátorba. |
| 21 Oloferne stava riposano sul letto sotto il velo del baldacchino che era splendente di porpora, oro, smeraldo e pietre preziose ricamate sopra. | 21 Holofernész ágyán pihent, amely bíborból, aranyból volt szőve és smaragddal meg drágakövekkel díszítve. |
| 22 Gliene annunciarono la presenza ed egli uscì sull’ingresso della tenda: lucerne d’argento lo precedevano. | 22 Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte. |
| 23 Quando Giuditta fu alla presenza di lui di coloro che lo servivano, tutti stupirono dell’avvenenza del suo volto; essa prostratasi faccia a terra lo adorò; i servitori di Oloferne la rialzarono. | 23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, mindnyájan megcsodálták arcának szépségét, ő pedig arcra borulva hódolt előtte, de a szolgák felemelték őt. |
