Livre des Psaumes 102

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prière pour un malheureux qui dans son accablement répand sa plainte devant Yahvé.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Yahvé, entends ma prière, que mon cri vienne jusqu'à toi;	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 ne cache pas loin de moi ta face au jour où l'angoisse me tient; incline vers moi ton oreille, au jouroù je t'appelle, vite, réponds-moi!	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Car mes jours s'en vont en fumée, mes os brûlent comme un brasier;	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 battu comme l'herbe, mon coeur sèche et j'oublie de manger mon pain;	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 à force de crier ma plainte, ma peau s'est collée à mes os.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Je ressemble au hibou du désert, je suis pareil à la hulotte des ruines;	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 je veille et je gémis, comme l'oiseau solitaire sur le toit;	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 tout le jour mes ennemis m'outragent, ceux qui me louaient maudissent par moi.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 La cendre est le pain que je mange, je mêle à ma boisson mes larmes,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 devant ta colère et ta fureur, car tu m'as soulevé puis rejeté;	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 mes jours sont comme l'ombre qui décline, et moi comme l'herbe je sèche.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Mais toi, Yahvé, tu trônes à jamais; d'âge en âge, mémoire de toi!	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Toi, tu te lèveras, attendri pour Sion, car il est temps de la prendre en pitié, car l'heure est venue;	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 car tes serviteurs en chérissent les pierres, pris de pitié pour sa poussière.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Et les païens craindront le nom de Yahvé, et tous les rois de la terre, ta gloire;	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quand Yahvé rebâtira Sion, il sera vu dans sa gloire;	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 il se tournera vers la prière du spolié, il n'aura pas méprisé sa prière.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 On écrira ceci pour l'âge à venir et un peuple nouveau louera Dieu:	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 il s'est penché du haut de son sanctuaire, Yahvé, et des cieux a regardé sur terre,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 afin d'écouter le soupir du captif, de libérer les clients de la mort,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 pour répandre dans Sion le nom de Yahvé, sa louange dans Jérusalem,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 quand se joindront peuples et royaumes pour rendre un culte à Yahvé.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 En chemin ma force a fléchi; le petit nombre de mes jours,	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 fais-le-moi savoir, ne me prends pas à la moitié de mes jours, d'âge en âge vont tes années.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Depuis longtemps tu as fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains;	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 eux périssent, toi tu restes, tous comme un vêtement ils s'usent, comme un habit qu'on change, tules changes;	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 mais toi, le même, sans fin sont tes années.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Les fils de tes serviteurs auront une demeure et leur lignée subsistera devant toi.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«