Livre de Job 27

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et Job continua de s'exprimer en sentences et dit:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 Par le Dieu vivant qui me refuse justice, par Shaddaï qui m'emplit d'amertume,	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 tant qu'un reste de vie m'animera, que le souffle de Dieu passera dans mes narines,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 mes lèvres ne diront rien de mal, ma langue n'exprimera aucun mensonge.	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Bien loin de vous donner raison, jusqu'à mon dernier souffle, je maintiendrai mon innocence.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Je tiens à ma justice et ne lâche pas; en conscience, je n'ai pas à rougir de mes jours.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Que mon ennemi ait le sort du méchant, mon adversaire celui de l'injuste!	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Quel espoir, en effet, reste à l'impie quand il supplie et qu'il élève vers Dieu son âme?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Est-ce que Dieu entend ses cris, quand fond sur lui la détresse?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 Faisait-il ses délices de Shaddaï, invoquait-il Dieu à tout instant?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Mais je vous instruis sur la maîtrise de Dieu, sans rien vous cacher des pensées de Shaddaï.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Et si vous tous aviez su l'observer, à quoi bon vos vains discours dans le vide?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Voici le lot que Dieu assigne au méchant, l'héritage que le violent reçoit de Shaddaï.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Si ses fils se multiplient, c'est pour l'épée, et ses descendants n'apaiseront pas leur faim.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 Les survivants seront ensevelis par la Peste, sans que ses veuves puissent les pleurer.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 S'il accumule l'argent comme la poussière, s'il entasse des vêtements comme de la glaise,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 qu'il les entasse! un juste les revêtira, un innocent recevra l'argent en partage.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Il s'est bâti une maison d'araignée, il s'est construit une hutte de gardien:	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 riche il se couche, mais c'est la dernière fois; quand il ouvre les yeux, plus rien.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Les terreurs l'assaillent en plein jour, la nuit, un tourbillon l'enlève.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 Un vent d'est le soulève et l'entraîne, l'arrache à son lieu de séjour.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Sans pitié, on le prend pour cible, il doit fuir des mains menaçantes.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 On applaudit à sa ruine, on le siffle partout où il va.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.