Livre de Job 21

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ecoutez, écoutez mes paroles, accordez-moi cette consolation.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Souffrez que je parle à mon tour; quand j'aurai fini, libre à vous de railler.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Est-ce que moi je m'en prends à un homme? Est-ce sans raison que je perds patience?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Prêtez-moi attention: vous serez stupéfaits, et vous mettrez la main sur votre bouche.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Moi-même, quand j'y songe, je suis épouvanté, ma chair est saisie d'un frisson.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Pourquoi les méchants restent-ils en vie, vieillissent-ils et accroissent-ils leur puissance?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Leur postérité devant eux s'affermit et leurs rejetons sous leurs yeux subsistent.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 La paix de leurs maisons n'a rien à craindre, les rigueurs de Dieu les épargnent.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Leur taureau féconde à coup sûr, leur vache met bas sans avorter.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Ils laissent courir leurs gamins comme des brebis, leurs enfants bondir comme des cerfs.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Ils chantent avec tambourins et cithares, se réjouissent au son de la flûte.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Leur vie s'achève dans le bonheur, ils descendent en paix au shéol.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Eux, pourtant, disent à Dieu: "Ecarte-toi de nous, connaître tes voies ne nous plaît pas!	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Qu'est-ce que Shaddaï pour que nous le servions, quel profit pour nous à l'invoquer?"	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Ne tiennent-ils pas leur bonheur en main, et Dieu n'est-il pas écarté du conseil des méchants?	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Voit-on souvent la lampe du méchant s'éteindre, le malheur fondre sur lui, la colère divine détruireses biens,	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 le vent le chasser comme une paille, un tourbillon l'emporter comme la bale?	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 Dieu se réserverait de le punir dans ses enfants? Mais qu'il soit donc châtié lui-même et qu'il le sache!	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Que, de ses yeux, il assiste à sa ruine, qu'il s'abreuve à la fureur de Shaddaï!	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Que peut lui faire, après lui, le sort de sa maison, quand la série de ses mois sera tranchée?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Mais enseigne-t-on à Dieu la science, à Celui qui juge les êtres d'en haut?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Tel encore meurt en pleine vigueur, au comble du bonheur et de la paix,	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 les flancs chargés de graisse et la moelle de ses os tout humide.	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Et tel autre périt l'amertume dans l'âme, sans avoir goûté au bonheur.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 Ensemble, dans la poussière, ils se couchent, et la vermine les recouvre.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Oh! je sais bien quelles sont vos pensées, vos réflexions méchantes sur mon compte.	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 "Qu'est devenue, dites-vous, la maison du grand seigneur, où est la tente qu'habitaient des méchants?"	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 N'interrogez-vous pas les voyageurs, méconnaissez-vous leurs témoignages?	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 Au jour du désastre, le méchant est épargné, au jour de la fureur, il est mis à l'abri.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Et qui donc lui reproche en face sa conduite, et lui rend ce qu'il a fait?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Il est emporté au cimetière, où il veille sur son tertre.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 Les mottes du ravin lui sont douces, et, derrière lui, toute la population défile.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Que signifient donc vos vaines consolations? Et quelle tromperie que vos réponses!	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«