Livre de Job 13

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Tout cela, je l'ai vu de mes yeux, entendu de mes oreilles, et compris.	1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 J'en sais, moi, autant que vous, je ne vous cède en rien.	2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 Mais j'ai à parler à Shaddaï, je veux faire à Dieu des remontrances.	3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 Vous, vous n'êtes que des charlatans, des médecins de fantaisie!	4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 Qui donc vous apprendra le silence, la seule sagesse qui vous convienne!	5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Ecoutez, je vous prie, mes griefs, soyez attentifs au plaidoyer de mes lèvres.	6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 Pensez-vous défendre Dieu par un langage inique et par des propos mensongers?	7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 Prendre ainsi son parti, vous faire ses avocats?	8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 Serait-il bon qu'il vous scrutât? Se moque-t-on de lui comme on se joue d'un homme?	9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 Il vous infligerait une sévère réprimande pour votre partialité secrète.	10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 Est-ce que sa majesté ne vous effraie pas? Sa terreur ne fond-elle pas sur vous?	11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 Vos leçons apprises sont des sentences de cendre, vos défenses, des défenses d'argile.	12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Faites silence! C'est moi qui vais parler, quoi qu'il m'advienne.	13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Je prends ma chair entre mes dents, je place ma vie dans mes mains,	14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 il peut me tuer: je n'ai d'autre espoir que de défendre devant lui ma conduite.	15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 Et cela même me sauvera, car un impie n'oserait comparaître en sa présence.	16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Ecoutez, écoutez mes paroles, prêtez l'oreille à mes déclarations.	17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Voici: je vais procéder en justice, conscient d'être dans mon droit.	18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Qui veut plaider contre moi? D'avance, j'accepte d'être réduit au silence et de périr!	19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Fais-moi seulement deux concessions, alors je ne me cacherai pas loin de ta face:	20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 Ecarte ta main qui pèse sur moi et ne m'épouvante plus par ta terreur.	21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 Puis engage le débat et je répondrai; ou plutôt je parlerai et tu me répliqueras.	22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 Combien de fautes et de péchés ai-je commis? Dis-moi quelle a été ma transgression, mon péché?	23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 Pourquoi caches-tu ta face et me considères-tu comme ton ennemi?	24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 Veux-tu effrayer une feuille chassée par le vent, poursuivre une paille sèche?	25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 Toi qui rédiges contre moi d'amères sentences et m'imputes mes fautes de jeunesse,	26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 qui as mis mes pieds dans les ceps, observes tous mes sentiers et prends l'empreinte de mes pas!	27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 Et lui s'effrite comme un bois vermoulu, ou comme un vêtement dévoré par la teigne,	28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!