1 Les decía una parábola para inculcarles que era preciso orar siempre sin desfallecer. | 1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. |
2 «Había un juez en una ciudad, que ni temía a Dios ni respetaba a los hombres. | 2 Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. |
3 Había en aquella ciudad una viuda que, acudiendo a él, le dijo: “¡Hazme justicia contra mi adversario!” | 3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’ |
4 Durante mucho tiempo no quiso, pero después se dijo a sí mismo: “Aunque no temo a Dios ni respeto a los hombres, | 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, |
5 como esta viuda me causa molestias, le voy a hacer justicia para que no venga continuamente a importunarme.”» | 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’« |
6 Dijo, pues, el Señor: «Oíd lo que dice el juez injusto; | 6 Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? |
7 y Dios, ¿no hará justicia a sus elegidos, que están clamando a él día y noche, y les hace esperar? | 7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? |
8 Os digo que les hará justicia pronto. Pero, cuando el Hijo del hombre venga, ¿encontrará la fe sobre la tierra?» | 8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?« |
9 Dijo también a algunos que se tenían por justos y despreciaban a los demás, esta parábola: | 9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: |
10 «Dos hombres subieron al templo a orar; uno fariseo, otro publicano. | 10 »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. |
11 El fariseo, de pie, oraba en su interior de esta manera: “¡Oh Dios! Te doy gracias porque no soy como los demás hombres, rapaces, injustos, adúlteros, ni tampoco como este publicano. | 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. |
12 Ayuno dos veces por semana, doy el diezmo de todas mis ganancias.” | 12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ |
13 En cambio el publicano, manteniéndose a distancia, no se atrevía ni a alzar los ojos al cielo, sino que se golpeaba el pecho, diciendo: “¡Oh Dios! ¡Ten compasión de mí, que soy pecador!” | 13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ |
14 Os digo que éste bajó a su casa justificado y aquél no. Porque todo el que se ensalce, será humillado; y el que se humille, será ensalzado». | 14 Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.« |
15 Le presentaban también los niños pequeños para que los tocara, y al verlo los discípulos, les reñían. | 15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. |
16 Mas Jesús llamó a los niños, diciendo: «Dejad que los niños vengan a mí y no se lo impidáis; porque de los que son como éstos es el Reino de Dios. | 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. |
17 Yo os aseguro: el que no reciba el Reino de Dios como niño, no entrará en él». | 17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.« |
18 Uno de los principales le preguntó: «Maestro bueno, ¿qué he de hacer para tener en herencia vida eterna?» | 18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« |
19 Le dijo Jesús: «¿Por qué me llamas bueno? Nadie es bueno sino sólo Dios. | 19 Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. |
20 Ya sabes los mandamientos: No cometas adulterio, no mates, no robes, no levantes falso testimonio, honra a tu padre y a tu madre». | 20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« . |
21 El dijo: «Todo eso lo he guardado desde mi juventud». | 21 Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.« |
22 Oyendo esto Jesús, le dijo: «Aún te falta una cosa. Todo cuanto tienes véndelo y repártelo entre los pobres, y tendrás un tesoro en los cielos; luego, ven y sígueme». | 22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« |
23 Al oír esto, se puso muy triste, porque era muy rico. | 23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. |
24 Viéndole Jesús, dijo: «¡Qué difícil es que los que tienen riquezas entren en el Reino de Dios! | 24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! |
25 Es más fácil que un camello entre por el ojo de una aguja, que el que un rico entre en el Reino de Dios». | 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« |
26 Los que lo oyeron, dijeron: «¿Y quién se podrá salvar?» | 26 Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?« |
27 Respondió: «Lo imposible para los hombres, es posible para Dios». | 27 Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« . |
28 Dijo entonces Pedro: «Ya lo ves, nosotros hemos dejado nuestras cosas y te hemos seguido». | 28 Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« |
29 El les dijo: «Yo os aseguro que nadie que haya dejado casa, mujer, hermanos, padres o hijos por el Reino de Dios, | 29 Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért |
30 quedará sin recibir mucho más al presente y, en el mundo venidero, vida eterna». | 30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.« |
31 Tomando consigo a los Doce, les dijo: «Mirad que subimos a Jerusalén, y se cumplirá todo lo que los profetas escribieron para el Hijo del hombre; | 31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. |
32 pues será entregado a los gentiles, y será objeto de burlas, insultado y escupido; | 32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; |
33 y después de azotarle le matarán, y al tercer día resucitará». | 33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« |
34 Ellos nada de esto comprendieron; estas palabras les quedaban ocultas y no entendían lo que decía. | 34 Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat. |
35 Sucedió que, al acercarse él a Jericó, estaba un ciego sentado junto al camino pidiendo limosna; | 35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. |
36 al oír que pasaba gente, preguntó qué era aquello. | 36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. |
37 Le informaron que pasaba Jesús el Nazoreo | 37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. |
38 y empezó a gritar, diciendo: «¡Jesús, Hijo de David, ten compasión de mí!» | 38 Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!« |
39 Los que iban delante le increpaban para que se callara, pero él gritaba mucho más: «¡Hijo de David, ten compasión de mí!» | 39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!« |
40 Jesús se detuvo, y mandó que se lo trajeran y, cuando se hubo acercado, le preguntó: | 40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: |
41 «¿Qué quieres que te haga?» El dijo: «¡Señor, que vea!» | 41 »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!« |
42 Jesús le dijo: «Ve. Tu fe te ha salvado». | 42 Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.« |
43 Y al instante recobró la vista, y le seguía glorificando a Dios. Y todo el pueblo, al verlo, alabó a Dios. | 43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent. |