Klagelieder 3

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ich bin der Mann, der Leid erlebt hat durch die Rute seines Grimms.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 Er hat mich getrieben und gedrängt in Finsternis, nicht ins Licht.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Täglich von neuem kehrt er die Hand nur gegen mich.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Er zehrte aus mein Fleisch und meine Haut, zerbrach meine Glieder,	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 umbaute und umschloss mich mit Gift und Erschöpfung.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 Im Finstern ließ er mich wohnen wie längst Verstorbene.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Er hat mich ummauert, ich kann nicht entrinnen. Er hat mich in schwere Fesseln gelegt.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Wenn ich auch schrie und flehte, er blieb stumm bei meinem Gebet.	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Mit Quadern hat er mir den Weg verriegelt, meine Pfade irregeleitet.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Ein lauernder Bär war er mir, ein Löwe im Versteck.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Er hat mich vom Weg vertrieben, mich zerfleischt und zerrissen.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Er spannte den Bogen und stellte mich hin als Ziel für den Pfeil.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 In die Nieren ließ er mir dringen die Geschosse seines Köchers.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Ein Gelächter war ich all meinem Volk, ihr Spottlied den ganzen Tag.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 Er speiste mich mit bitterer Kost und tränkte mich mit Wermut.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Meine Zähne ließ er auf Kiesel beißen, er drückte mich in den Staub.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 Du hast mich aus dem Frieden hinausgestoßen; ich habe vergessen, was Glück ist.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 Ich sprach: Dahin ist mein Glanz und mein Vertrauen auf den Herrn.	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 An meine Not und Unrast denken ist Wermut und Gift.	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Immer denkt meine Seele daran und ist betrübt in mir.	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 Das will ich mir zu Herzen nehmen, darauf darf ich harren:	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 Die Huld des Herrn ist nicht erschöpft, sein Erbarmen ist nicht zu Ende.	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 Neu ist es an jedem Morgen; groß ist deine Treue.	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 Mein Anteil ist der Herr, sagt meine Seele, darum harre ich auf ihn.	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 Gut ist der Herr zu dem, der auf ihn hofft, zur Seele, die ihn sucht.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Gut ist es, schweigend zu harren auf die Hilfe des Herrn.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Gut ist es für den Mann, ein Joch zu tragen in der Jugend.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Er sitze einsam und schweige, wenn der Herr es ihm auflegt.	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 Er beuge in den Staub seinen Mund; vielleicht ist noch Hoffnung.	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 Er biete die Wange dem, der ihn schlägt, und lasse sich sättigen mit Schmach.	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Denn nicht für immer verwirft der Herr.	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 Hat er betrübt, erbarmt er sich auch wieder nach seiner großen Huld.	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 Denn nicht freudigen Herzens plagt und betrübt er die Menschen.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Dass man mit Füßen tritt alle Gefangenen des Landes,	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 dass man das Recht des Mannes beugt vor dem Antlitz des Höchsten,	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 dass man im Rechtsstreit den Menschen bedrückt, sollte der Herr das nicht sehen?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 Wer hat gesprochen und es geschah? Hat nicht der Herr es geboten?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 Geht nicht hervor aus des Höchsten Mund das Gute wie auch das Böse?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 Wie dürfte denn ein Lebender klagen, ein Mann über die Folgen seiner Sünden?	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 Prüfen wir unsre Wege, erforschen wir sie und kehren wir um zum Herrn.	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Erheben wir Herz und Hand zu Gott im Himmel.	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Wir haben gesündigt und getrotzt; du aber hast nicht vergeben.	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Du hast dich in Zorn gehüllt und uns verfolgt, getötet und nicht geschont.	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 Du hast dich in Wolken gehüllt, kein Gebet kann sie durchstoßen.	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 Zu Unrat und Auswurf hast du uns gemacht inmitten der Völker.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Ihren Mund rissen gegen uns auf all unsre Feinde.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Grauen und Grube wurde uns zuteil, Verwüstung und Verderben.	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 Tränenströme vergießt mein Auge über den Zusammenbruch der Tochter, meines Volkes.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mein Auge ergießt sich und ruht nicht; es hört nicht auf,	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 bis der Herr vom Himmel her sieht und schaut.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 Mein Auge macht mich elend vor lauter Weinen in meiner Stadt.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Wie auf einen Vogel machten sie Jagd auf mich, die ohne Grund meine Feinde sind.	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Sie stürzten in die Grube mein Leben und warfen Steine auf mich.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Das Wasser ging mir über den Kopf; ich sagte: Ich bin verloren.	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Da rief ich deinen Namen, Herr, tief unten aus der Grube.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 Du hörst meine Stimme. Verschließ nicht dein Ohr vor meinem Seufzen, meinem Schreien!	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 Du warst nahe am Tag, da ich dich rief; du sagtest: Fürchte dich nicht!	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 Du, Herr, hast meine Sache geführt, hast mein Leben erlöst.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 Du, Herr, hast meine Bedrückung gesehen, hast mir Recht verschafft.	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Du hast gesehen ihre ganze Rachgier, all ihr Planen gegen mich.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Du hast ihr Schmähen gehört, o Herr, all ihr Planen gegen mich.	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 Das Denken und Reden meiner Gegner ist gegen mich den ganzen Tag.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Blick auf ihr Sitzen und Stehen! Ein Spottlied bin ich für sie.	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 Du wirst ihnen vergelten, Herr, nach dem Tun ihrer Hände.	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Du wirst ihren Sinn verblenden. Dein Fluch über sie!	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 Du wirst sie im Zorn verfolgen und vernichten unter deinem Himmel, o Herr.	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!