Ijob 4

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Da antwortete Elifas von Teman und sprach:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Versucht man ein Wort an dich, ist es dir lästig? Doch die Rede aufzuhalten, wer vermag es?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Sieh, viele hast du unterwiesen und erschlaffte Hände stark gemacht.	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 Dem Strauchelnden halfen deine Worte auf, wankenden Knien gabst du Halt.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Nun kommt es über dich, da gibst du auf, nun fasst es dich an, da bist du verstört.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Ist deine Gottesfurcht nicht deine Zuversicht, dein lauterer Lebensweg nicht deine Hoffnung?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Bedenk doch! Wer geht ohne Schuld zugrunde? Wo werden Redliche im Stich gelassen?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Wohin ich schaue: Wer Unrecht pflügt, wer Unheil sät, der erntet es auch.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Durch Gottes Atem gehen sie zugrunde, sie schwinden hin im Hauch seines Zornes.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Des Löwen Brüllen, des Leuen Knurren, des Junglöwen Zähne werden enttäuscht.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Der Löwe verendet aus Mangel an Beute, die Jungen der Löwin zerstreuen sich.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Zu mir hat sich ein Wort gestohlen, geflüstert hat es mein Ohr erreicht.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Im Grübeln und bei Nachtgesichten, wenn tiefer Schlaf die Menschen überfällt,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 kam Furcht und Zittern über mich und ließ erschaudern alle meine Glieder.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Ein Geist schwebt an meinem Gesicht vorüber, die Haare meines Leibes sträuben sich.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Er steht, ich kann sein Aussehen nicht erkennen, eine Gestalt nur vor meinen Augen, ich höre eine Stimme flüstern:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 Ist wohl ein Mensch vor Gott gerecht, ein Mann vor seinem Schöpfer rein?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Selbst seinen Dienern traut er nicht, zeiht seine Engel noch des Irrtums.	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 Wie erst jene, die im Lehmhaus wohnen, die auf den Staub gegründet sind; schneller als eine Motte werden sie zerdrückt.	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 Vom Morgen bis zum Abend werden sie zerschlagen, für immer gehen sie zugrunde, unbeachtet.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Wird nicht das Zelt über ihnen abgebrochen, sodass sie sterben ohne Einsicht?	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.