Ijob 27

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Dann setzte Ijob seine Rede fort und sprach:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 So wahr Gott lebt, der mir mein Recht entzog, der Allmächtige, der meine Seele quälte:	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 Solange noch Atem in mir ist und Gottes Hauch in meiner Nase,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 soll Unrecht nicht von meinen Lippen kommen, noch meine Zunge Falsches reden.	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Fern sei es mir, euch Recht zu geben, ich gebe, bis ich sterbe, meine Unschuld nicht preis.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 An meinem Rechtsein halt ich fest und lass es nicht; mein Herz schilt keinen meiner Tage.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Mein Feind sei wie ein Frevler, mein Gegner wie ein Bösewicht.	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Denn was ist des Ruchlosen Hoffen, wenn er dahingeht, wenn Gott das Leben von ihm nimmt?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Wird Gott sein Schreien hören, wenn über ihn die Drangsal kommt?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 Kann er sich des Allmächtigen erfreuen und Gott anrufen zu jeder Zeit?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Ich will euch belehren über Gottes Tun, nicht verhehlen, was der Allmächtige plant.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Ihr habt es ja alle selbst gesehen. Warum führt ihr nichtige Reden?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Das ist des Frevlers Anteil bei Gott, der Gewalttätigen Erbe, das sie vom Allmächtigen empfangen:	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Werden zahlreich seine Söhne, fürs Schwert sind sie bestimmt; nie werden seine Kinder satt an Brot.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 Was übrig bleibt, wird durch den Tod begraben und seine Witwen weinen nicht.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Häuft er auch Silber auf wie Staub und beschafft er sich Kleider wie Lehm:	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 er schafft sie zwar an; doch anziehen wird sie der Gerechte, das Silber wird der Schuldlose erben.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Er baut wie die Spinne sein Haus und wie die Hütte, die der Wächter aufstellt.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Reich legt er sich schlafen, nichts ist ihm genommen. Macht er die Augen auf, ist nichts mehr da.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Schrecken holt ihn ein wie eine Wasserflut, der Sturmwind trägt ihn fort bei Nacht.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 Der Ostwind hebt ihn hoch, er muss dahin, er weht ihn weg von seinem Ort.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Er stürzt sich auf ihn schonungslos, seiner Gewalt will er entfliehen.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Man klatscht über ihn in die Hände und zischt ihn fort von seiner Stätte.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.