Ijob 19

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Da antwortete Ijob und sprach:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Wie lange noch wollt ihr mich quälen und mich mit Worten niedertreten?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Zum zehnten Mal schon schmäht ihr mich und schämt euch nicht, mich zu beleidigen.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Ging ich wirklich unwissend fehl, mein Fehltritt weilt doch allein bei mir.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Wollt ihr wirklich großtun gegen mich und mir meine Schmach beweisen?	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Erkennt doch, dass Gott mich niederdrückt, da er sein Netz rings um mich warf.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Schrei ich: Gewalt!, wird mir keine Antwort, rufe ich um Hilfe, gibt es kein Recht.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Meinen Pfad hat er versperrt; ich kann nicht weiter, Finsternis legt er auf meine Wege.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Meiner Ehre hat er mich entkleidet, die Krone mir vom Haupt genommen.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Er brach mich ringsum nieder, ich muss dahin; er riss mein Hoffen aus wie einen Baum.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Sein Zorn ist gegen mich entbrannt, gleich seinen Gegnern gelte ich ihm.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Vereint rückten seine Scharen an, bahnten gegen mich den Weg, lagerten sich rings um mein Zelt.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Meine Brüder hat er von mir entfernt, meine Bekannten sind mir entfremdet.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Meine Verwandten, Bekannten blieben aus, die Gäste meines Hauses haben mich vergessen.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Als Fremder gelte ich meinen Mägden, von anderem Stamm bin ich in ihren Augen.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Rufe ich meinen Knecht, so antwortet er nicht; mit eigenem Mund muss ich ihn anflehen.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mein Atem ist meiner Frau zuwider; die Söhne meiner Mutter ekelt es vor mir.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Buben selbst verachten mich, stehe ich auf, verhöhnen sie mich.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Alle meine Gefährten verabscheuen mich, die ich liebe, lehnen sich gegen mich auf.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 An Haut und Fleisch klebt mein Gebein, nur das Fleisch an meinen Zähnen blieb.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Erbarmt, erbarmt euch meiner, ihr, meine Freunde! Denn Gottes Hand hat mich getroffen.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Warum verfolgt ihr mich wie Gott, warum werdet ihr an meinem Fleisch nicht satt?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Dass doch meine Worte geschrieben würden, in einer Inschrift eingegraben	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 mit eisernem Griffel und mit Blei, für immer gehauen in den Fels.	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Doch ich, ich weiß: mein Erlöser lebt, als Letzter erhebt er sich über dem Staub.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Ohne meine Haut, die so zerfetzte, und ohne mein Fleisch werde ich Gott schauen.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Ihn selber werde ich dann für mich schauen; meine Augen werden ihn sehen, nicht mehr fremd. Danach sehnt sich mein Herz in meiner Brust.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Wenn ihr sagt: Wie wollen wir ihn verfolgen und den Grund der Sache an ihm finden!,	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 dann bangt für euch selber vor dem Schwert; denn heftiger Zorn verdient das Schwert, damit ihr wißt: Es gibt ein Gericht.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«