Scrutatio

Sabato, 27 aprile 2024 - Santa Zita ( Letture di oggi)

Jó 29

font
VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Addidit quoque Job, assumens parabolam suam, et dixit :1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Quis mihi tribuat ut sim juxta menses pristinos,
secundum dies quibus Deus custodiebat me ?
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 Quando splendebat lucerna ejus super caput meum,
et ad lumen ejus ambulabam in tenebris :
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 sicut fui in diebus adolescentiæ meæ,
quando secreto Deus erat in tabernaculo meo :
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando erat Omnipotens mecum,
et in circuitu meo pueri mei :
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quando lavabam pedes meos butyro,
et petra fundebat mihi rivos olei :
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 quando procedebam ad portam civitatis,
et in platea parabant cathedram mihi.
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 Videbant me juvenes, et abscondebantur :
et senes assurgentes stabant.
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 Principes cessabant loqui,
et digitum superponebant ori suo.
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 Vocem suam cohibebant duces,
et lingua eorum gutturi suo adhærebat.
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 Auris audiens beatificabat me,
et oculus videns testimonium reddebat mihi :
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 eo quod liberassem pauperem vociferantem,
et pupillum cui non esset adjutor.
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 Benedictio perituri super me veniebat,
et cor viduæ consolatus sum.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Justitia indutus sum,
et vestivi me, sicut vestimento et diademate, judicio meo.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Oculus fui cæco, et pes claudo.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 Pater eram pauperum,
et causam quam nesciebam diligentissime investigabam.
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Conterebam molas iniqui,
et de dentibus illius auferebam prædam.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Dicebamque : In nidulo meo moriar,
et sicut palma multiplicabo dies.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 Radix mea aperta est secus aquas,
et ros morabitur in messione mea.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 Gloria mea semper innovabitur,
et arcus meus in manu mea instaurabitur.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Qui me audiebant, expectabant sententiam,
et intenti tacebant ad consilium meum.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Verbis meis addere nihil audebant,
et super illos stillabat eloquium meum.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Expectabant me sicut pluviam,
et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Siquando ridebam ad eos, non credebant :
et lux vultus mei non cadebat in terram.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Si voluissem ire ad eos, sedebam primus :
cumque sederem quasi rex, circumstante exercitu,
eram tamen mœrentium consolator.		25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.