Jó 27

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Addidit quoque Job, assumens parabolam suam, et dixit :	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 Vivit Deus, qui abstulit judicium meum, et Omnipotens, qui ad amaritudinem adduxit animam meam.	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 Quia donec superest halitus in me, et spiritus Dei in naribus meis,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 non loquentur labia mea iniquitatem, nec lingua mea meditabitur mendacium.	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Absit a me ut justos vos esse judicem : donec deficiam, non recedam ab innocentia mea.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Justificationem meam, quam cœpi tenere, non deseram : neque enim reprehendit me cor meum in omni vita mea.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Sit ut impius, inimicus meus, et adversarius meus quasi iniquus.	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Quæ est enim spes hypocritæ, si avare rapiat, et non liberet Deus animam ejus ?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Numquid Deus audiet clamorem ejus, cum venerit super eum angustia ?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 aut poterit in Omnipotente delectari, et invocare Deum omni tempore ?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Docebo vos per manum Dei quæ Omnipotens habeat, nec abscondam.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Ecce vos omnes nostis : et quid sine causa vana loquimini ?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Hæc est pars hominis impii apud Deum, et hæreditas violentorum, quam ob Omnipotente suscipient.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Si multiplicati fuerint filii ejus, in gladio erunt, et nepotes ejus non saturabuntur pane :	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 qui reliqui fuerint ex eo sepelientur in interitu, et viduæ illius non plorabunt.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Si comportaverit quasi terram argentum, et sicut lutum præparaverit vestimenta :	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 præparabit quidem, sed justus vestietur illis, et argentum innocens dividet.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Ædificavit sicut tinea domum suam, et sicut custos fecit umbraculum.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Dives, cum dormierit, nihil secum auferet : aperiet oculos suos, et nihil inveniet.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Apprehendet eum quasi aqua inopia : nocte opprimet eum tempestas.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 Tollet eum ventus urens, et auferet, et velut turbo rapiet eum de loco suo.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Et mittet super eum, et non parcet : de manu ejus fugiens fugiet.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Stringet super eum manus suas, et sibilabit super illum, intuens locum ejus.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.