Scrutatio

Sabato, 27 aprile 2024 - Santa Zita ( Letture di oggi)

Jó 19

font
VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Job, dixit :1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Usquequo affligitis animam meam,
et atteritis me sermonibus ?
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 En decies confunditis me,
et non erubescitis opprimentes me.
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Nempe etsi ignoravi,
mecum erit ignorantia mea.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 At vos contra me erigimini,
et arguitis me opprobriis meis.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me,
et flagellis suis me cinxerit.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet ;
vociferabor, et non est qui judicet.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Semitam meam circumsepsit, et transire non possum :
et in calle meo tenebras posuit.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Spoliavit me gloria mea,
et abstulit coronam de capite meo.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Destruxit me undique, et pereo :
et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Iratus est contra me furor ejus,
et sic me habuit quasi hostem suum.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Simul venerunt latrones ejus,
et fecerunt sibi viam per me,
et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Fratres meos longe fecit a me,
et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Dereliquerunt me propinqui mei,
et qui me noverant obliti sunt mei.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me,
et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Servum meum vocavi, et non respondit :
ore proprio deprecabar illum.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Halitum meum exhorruit uxor mea,
et orabam filios uteri mei.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Stulti quoque despiciebant me :
et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei,
et quem maxime diligebam, aversatus est me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum,
et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei,
quia manus Domini tetigit me.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Quare persequimini me sicut Deus,
et carnibus meis saturamini ?
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei ?
quis mihi det ut exarentur in libro
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 stylo ferreo et plumbi lamina,
vel celte sculpantur in silice ?
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Scio enim quod redemptor meus vivit,
et in novissimo die de terra surrecturus sum :
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 et rursum circumdabor pelle mea,
et in carne mea videbo Deum meum :
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 quem visurus sum ego ipse,
et oculi mei conspecturi sunt, et non alius :
reposita est hæc spes mea in sinu meo.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Quare ergo nunc dicitis : Persequamur eum,
et radicem verbi inveniamus contra eum ?
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Fugite ergo a facie gladii,
quoniam ultor iniquitatum gladius est :
et scitote esse judicium.		29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«