Jó 11

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Sophar Naamathites, dixit :	1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 Numquid qui multa loquitur, non et audiet ? aut vir verbosus justificabitur ?	2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
3 Tibi soli tacebunt homines ? et cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis ?	3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
4 Dixisti enim : Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo.	4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’
5 Atque utinam Deus loqueretur tecum, et aperiret labia sua tibi,	5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,
6 ut ostenderet tibi secreta sapientiæ, et quod multiplex esset lex ejus : et intelligeres quod multo minora exigaris ab eo quam meretur iniquitas tua !	6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.
7 Forsitan vestigia Dei comprehendes, et usque ad perfectum Omnipotentem reperies ?	7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
8 Excelsior cælo est, et quid facies ? profundior inferno, et unde cognosces ?	8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?
9 Longior terra mensura ejus, et latior mari.	9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Si subverterit omnia, vel in unum coarctaverit, quis contradicet ei ?	10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?
11 Ipse enim novit hominum vanitatem ; et videns iniquitatem, nonne considerat ?	11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
12 Vir vanus in superbiam erigitur, et tamquam pullum onagri se liberum natum putat.	12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
13 Tu autem firmasti cor tuum, et expandisti ad eum manus tuas.	13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,
14 Si iniquitatem quæ est in manu tua abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo injustitia,	14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
15 tunc levare poteris faciem tuam absque macula ; et eris stabilis, et non timebis.	15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.
16 Miseriæ quoque oblivisceris, et quasi aquarum quæ præterierunt recordaberis.	16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
17 Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam ; et cum te consumptum putaveris, orieris ut lucifer.	17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;
18 Et habebis fiduciam, proposita tibi spe : et defossus securus dormies.	18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
19 Requiesces, et non erit qui te exterreat ; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.	19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.
20 Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis : et spes illorum abominatio animæ.	20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«