Tobia 11

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quando furono nei pressi di Kaserìn, di fronte a Ninive, Raffaele disse:	1 Útra keltek és Karránhoz érkeztek, amely Ninivével szemben van.
2 «Tu sai in quale condizione abbiamo lasciato tuo padre.	2 Akkor ezt mondta Ráfael: »Tudod, hogy milyen állapotban hagytuk otthon apádat.
3 Corriamo avanti, prima di tua moglie, e prepariamo la casa, mentre gli altri vengono».	3 Menjünk előre még feleséged előtt, és tegyük rendbe a házat, mielőtt megérkeznek.«
4 E s’incamminarono tutti e due insieme. Poi Raffaele gli disse: «Prendi in mano il fiele». Il cane, che aveva accompagnato lui e Tobia, li seguiva.	4 El is indultak mindketten. Azt is meghagyta neki, hogy az epét hozza magával. Ment velük a kutya is, követte őt és Tóbiást.
5 Anna intanto sedeva scrutando la strada per la quale era partito il figlio.	5 Anna csak ült és kémlelte fia útját.
6 Quando si accorse che stava arrivando, disse al padre di lui: «Ecco, sta tornando tuo figlio con l’uomo che l’accompagnava».	6 Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett és ezt mondta apjának: »Nézd, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.«
7 Raffaele disse a Tobia, prima che si avvicinasse al padre: «Io so che i suoi occhi si apriranno.	7 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt apjához ért volna: »Tudom, hogy apád szeme megnyílik.
8 Spalma il fiele del pesce sui suoi occhi; il farmaco intaccherà e asporterà come scaglie le macchie bianche dai suoi occhi. Così tuo padre riavrà la vista e vedrà la luce».	8 Kend a hal epéjét szemére. Az orvosság majd bántja a szemet és leválasztja a fehér foltokat a szeméről és apád meglátja a világosságot.«
9 Anna corse avanti e si gettò al collo di suo figlio dicendogli: «Ti rivedo, o figlio. Ora posso morire!». E si mise a piangere.	9 Anna eléje szaladt, nyakába borult és így szólt hozzá: »Újra látlak fiam, most már meghalhatok.« És könnyekre fakadt.
10 Tobi si alzò e, incespicando, uscì dalla porta del cortile.	10 Tóbit is fölkelt, megbotlottak lábai, de kiment a bejárat ajtajáig. Tóbiás eléje szaladt,
11 Tobia gli andò incontro, tenendo in mano il fiele del pesce. Soffiò sui suoi occhi e lo trasse vicino, dicendo: «Coraggio, padre!». Gli applicò il farmaco e lo lasciò agire,	11 kezében vitte a hal epéjét, ráfújta apja szemére, átkarolta őt és így szólt hozzá: »Légy erőslelkű apám!« Majd megkente szemét orvossággal és az hatott.
12 poi distaccò con le mani le scaglie bianche dai margini degli occhi.	12 Majd mindkét kezével kivette a hártyát a szeme sarkából.
13 Tobi gli si buttò al collo e pianse, dicendo: «Ti vedo, figlio, luce dei miei occhi!».	13 Ekkor Tóbit nyakába borult,
14 E aggiunse: «Benedetto Dio! Benedetto il suo grande nome! Benedetti tutti i suoi angeli santi! Sia il suo santo nome su di noi e siano benedetti i suoi angeli per tutti i secoli. Perché egli mi ha colpito, ma ora io contemplo mio figlio Tobia».	14 sírni kezdett, és így szólt: »Látlak, fiam, szemem fénye!« Majd könnyekre fakadt és ezt mondta: »Áldott legyen az Isten és legyen áldott az ő nagy neve, és áldottak az ő szent angyalai örökkön örökké.
15 Tobia entrò in casa lieto, benedicendo Dio con tutta la voce che aveva. Poi Tobia informò suo padre del viaggio che aveva compiuto felicemente, del denaro che aveva riportato, di Sara, figlia di Raguele, che aveva preso in moglie e che stava venendo e si trovava ormai vicina alla porta di Ninive.	15 Ő fenyített meg, és íme, látom fiamat, Tóbiást.« Tóbit és felesége Anna bement a házba örvendezve és Istent magasztalva egész szívvel mindazért, ami vele történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úr Isten sikeressé tette útját, meghozta a pénzt, feleségül vette Sárát, Ráguel leányát. Íme, jön és közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek,
16 Allora Tobi uscì verso la porta di Ninive incontro alla sposa di lui, lieto e benedicendo Dio. La gente di Ninive, vedendolo passare e camminare con tutto il vigore di un tempo, senza che alcuno lo conducesse per mano, fu presa da meraviglia. Tobi proclamava davanti a loro che Dio aveva avuto pietà di lui e che gli aveva aperto gli occhi.	16 és kimentek menyük elé Ninive kapujához. Ninive lakói látták Tóbitot, amint segítség nélkül jár-kel, s csodálkoztak.
17 Tobi si avvicinò poi a Sara, la sposa di suo figlio Tobia, e la benedisse dicendole: «Sii la benvenuta, figlia! Benedetto sia il tuo Dio, che ti ha condotto da noi, figlia! Benedetto sia tuo padre, benedetto mio figlio Tobia e benedetta tu, o figlia! Entra nella casa, che è tua, sana e salva, nella benedizione e nella gioia; entra, o figlia!».	17 Tóbit elbeszélte nekik fennhangon dicsérve Istent, milyen könyörületes volt iránta Isten, és megnyitotta szemét. Amikor Tóbit közel ért Sárához, fiának Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá ezekkel a szavakkal: »Isten hozott, leányom! Legyen áldott a te Istened, aki hozzánk vezetett téged, leányom! Lépj be a te otthonodba egészségben, áldással és örömmel, jöjj leányom!« Ezen a napon nagy örömünnep volt a Ninivében élő minden zsidó számára.
18 Quel giorno fu grande festa per tutti i Giudei di Ninive.	18 Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik.
19 Anche Achikàr e Nadab, suoi cugini, vennero a congratularsi con Tobi.