Livre de Job 30

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et" maintenant, je suis la risée de gens qui sont plus jeunes que moi, et dont les pères étaient trop vils àmes yeux pour les mêler aux chiens de mon troupeau.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Aussi bien, la force de leurs mains m'eût été inutile: ils avaient perdu toute vigueur,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 épuisée par la disette et la famine, car ils rongeaient les racines de la steppe, ce sombre lieu de ruine etde désolation;	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 ils cueillaient l'arroche sur le buisson faisaient leur pain des racines de genêt.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Bannis de la société des hommes, qui les hue comme des voleurs,	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 ils logent au flanc des ravins, dans les grottes ou les crevasses du rocher.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Des buissons, on les entend braire, ils s'entassent sous les chardons.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Fils de vauriens, bien plus, d'hommes sans nom, ils sont rejetés par le pays.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Et maintenant, voilà qu'ils me chansonnent. Qu'ils font de moi leur fable!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Saisis d'horreur, ils se tiennent à distance, devant moi, ils crachent sans retenue.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Et parce qu'il a détendu mon arc et m'a terrassé, ils rejettent la bride en ma présence.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Leur engeance surgit à ma droite, épie si je suis tranquille et fraie vers moi ses chemins sinistres.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Ils me ferment toute issue, en profitent pour me perdre et nul ne les arrête,	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 ils pénètrent comme par une large brèche et je suis roulé sous les décombres.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Les terreurs se tournent contre moi, mon assurance est chassée comme par le vent, mon espoir desalut disparaît comme un nuage.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Et maintenant, la vie en moi s'écoule, les jours de peine m'ont saisi.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 La nuit, le mal perce mes os et mes rongeurs ne dorment pas.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Avec violence il m'a pris par le vêtement, serré au col de ma tunique.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Il m'a jeté dans la boue, je suis comme poussière et cendre.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Je crie vers Toi et tu ne réponds pas; je me présente sans que tu me remarques.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Tu es devenu cruel à mon égard, ta main vigoureuse sur moi s'acharne.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Tu m'emportes à cheval sur le vent et tu me dissous dans une tempête.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Oui, je sais que tu me fais retourner vers la mort, vers le rendez-vous de tout vivant.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Pourtant, ai-je porté la main sur le pauvre, quand, dans sa détresse, il réclamait justice?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 N'ai-je pas pleuré sur celui dont la vie est pénible, éprouvé de la pitié pour l'indigent?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 J'espérais le bonheur, et le malheur est venu; j'attendais la lumière: voici l'obscurité.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Mes entrailles bouillonnent sans relâche, les jours de souffrance m'ont atteint.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Si je m'avance l'air sombre, nul ne me console, si je me dresse dans l'assemblée, c'est pour crier.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Je suis devenu le frère des chacals et le compagnon des autruches.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Ma peau sur moi s'est noircie, mes os sont brûlés par la fièvre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Ma harpe est accordée aux chants de deuil, ma flûte à la voix des pleureurs.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!