Livre de Job 20

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cophar de Naamat prit la parole et dit:	1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 Aussi mes pensées s'agitent pour répondre, de là cette impatience qui me possède.	2 »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,
3 J'ai subi une leçon qui m'outrage, mais mon esprit me souffle la réponse.	3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.
4 Ne sais-tu pas que, de tout temps, depuis que l'homme fut mis sur terre,	4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,
5 l'allégresse du méchant est brève et la joie de l'impie ne dure qu'un instant.	5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
6 Même si sa taille s'élevait jusqu'aux cieux, si sa tête touchait la nue,	6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,
7 comme un fantôme il disparaît à jamais, et ceux qui le voyaient disent: "Où est-il?"	7 tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’
8 Il s'envole comme un songe insaisissable, il s'enfuit comme une vision nocturne.	8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.
9 L'oeil habitué à sa vue ne l'aperçoit plus, à sa demeure il devient invisible.	9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.
10 Ses fils devront indemniser les pauvres, ses enfants restituer ses richesses.	10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;
11 Ses os étaient pleins d'une vigueur juvénile: la voilà étendue avec lui dans la poussière.	11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.
12 Le mal était doux à sa bouche: il l'abritait sous sa langue,	12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,
13 il le gardait soigneusement, le retenait au milieu du palais.	13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:
14 Cet aliment dans ses entrailles se corrompt, devient au-dedans du fiel d'aspic.	14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;
15 Il doit vomir les richesses englouties, et Dieu lui fait rendre gorge.	15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;
16 Il suçait du venin d'aspic: la langue de la vipère le tue.	16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.
17 Il ne connaîtra plus les ruisseaux d'huile, les torrents de miel et de laitage.	17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.
18 Il perdra sa mine réjouie en restituant ses gains, cet air satisfait du temps où les affaires prospéraient.	18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
19 Parce qu'il a détruit les cabanes des pauvres, volé des maisons au lieu d'en bâtir,	19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
20 parce que son appétit s'est montré insatiable, ses trésors ne le sauveront pas,	20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
21 parce que nul n'échappait à sa voracité, sa prospérité ne durera pas.	21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.
22 En pleine abondance, l'angoisse le saisira, la misère, de toute sa force, fondra sur lui,	22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.
23 Dieu lâche sur lui l'ardeur de sa colère, lance contre sa chair une pluie de traits.	23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;
24 S'il fuit devant l'arme de fer, l'arc de bronze le transperce.	24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.
25 Une flèche sort de son dos, une pointe étincelante de son foie. Les terreurs s'avancent contre lui,	25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;
26 toutes les ténèbres cachées sont là pour l'enlever. Un feu qu'on n'allume pas le dévore et consume cequi reste sous sa tente.	26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.
27 Les cieux dévoilent son iniquité, et la terre se dresse contre lui.	27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.
28 Le revenu de sa maison s'écoule, comme des torrents, au jour de la colère.	28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.
29 Tel est le sort que Dieu réserve au méchant, l'héritage qu'il assigne au maudit.	29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«