Salmos 142

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Poema. De David. Cuando estaba en la cueva. Oración.	1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2 A Yahveh en mi clamor imploro. A Yahveh en mi clamor suplico.	2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3 Ante él derramo mi lamento, mi angustia ante él expongo,	3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4 cuando el aliento en mí se apaga; mas tú conoces mi sendero. En el camino por donde voy me han escondido un lazo.	4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5 A la derecha mira, y ve, nadie hay que me conozca. Huye de mí todo refugio, nadie hay que cuide de mi alma.	5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6 Hacia ti clamo, Yahveh; digo: ¡Tú, mi refugio, mi porción en la tierra de los vivos!	6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7 Atiende a mi clamor, pues estoy abatido del todo. ¡Líbrame tú de mis perseguidores, pues son más fuertes que yo!	7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
8 ¡Saca mi alma de la cárcel, y daré gracias a tu nombre! En torno a mí los justos harán corro, por tu favor para conmigo.	8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«