Job 12

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job tomó la palabra y dijo:	1 Erre Jób így válaszolt:
2 En verdad, vosotros sois el pueblo, con vosotros la Sabiduría morirá.	2 »Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Yo también sé pensar como vosotros, no os cedo en nada: ¿a quién se le ocultan esas cosas?	3 Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4 La irrisión de su amigo, eso soy yo, cuando grito hacia Dios para obtener repuesta. ¡Irrisión es el justo perfecto!	4 Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!
5 «¡Al infortunio, el desprecio! - opinan los dichosos -; ¡un golpe más a quien vacila!»	5 A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.
6 Mientras viven en paz las tiendas de los salteadores, en plena seguridad los que irritan a Dios, los que meten a Dios en su puño!	6 Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.
7 Pero interroga a las bestias, que te instruyan, a las aves del cielo, que te informen.	7 Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,
8 Te instruirán los reptiles de la tierra, te enseñarán los peces del mar.	8 szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.
9 Pues entre todos ellos, ¿quién ignora que la mano de Dios ha hecho esto?	9 Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.
10 El, que tiene en su mano el alma de todo ser viviente y el soplo de toda carne de hombre.	10 Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!
11 ¿No es el oído el que aprecia los discursos, como el paladar saborea los manjares?	11 Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!
12 ¿No está entre los ancianos el saber, en los muchos años la inteligencia?	12 ‘A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság’.
13 Pero con él sabiduría y poder, de él la inteligencia y el consejo.	13 De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.
14 Si él destruye, no se puede edificar; si a alguno encierra, no se puede abrir.	14 Ha ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.
15 Si retiene las aguas, sobreviene sequía, si las suelta, avasallan la tierra.	15 Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.
16 Con él la fuerza y la agudeza; suyos son seducido y seductor.	16 Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;
17 A los consejeros hace él andar descalzos, y entontece a los jueces.	17 balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;
18 Desata la banda de los reyes y les pasa una soga por los lomos.	18 feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;
19 Hace andar descalzos a los sacerdotes y derriba a los que están más firmes.	19 papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.
20 Quita el habla a los más hábiles y a los ancianos arrebata el juicio.	20 Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.
21 Sobre los nobles vierte el menosprecio y suelta la correa de los fuertes.	21 Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.
22 Revela la profundidad de las tinieblas, y saca a la luz la sombra.	22 Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;
23 Levanta a las naciones y luego las destruye, ensancha a los pueblos y luego los suprime.	23 naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;
24 Quita el ánimo a los jefes del país, los hace vagar por desierto sin camino;	24 megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;
25 y andan a tientas en tinieblas, sin luz, se tambalean como un ebrio.	25 tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.