Ijob 31

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Einen Bund schloss ich mit meinen Augen, nie eine Jungfrau lüstern anzusehen.	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 Was wäre sonst mein Teil von Gott dort oben, mein Erbe vom Allmächtigen in der Höhe?	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Ist nicht Verderben dem Frevler bestimmt und Missgeschick den Übeltätern?	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 Sieht er denn meine Wege nicht, zählt er nicht alle meine Schritte?	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Wenn ich in Falschheit einherging, wenn zum Betrug mein Fuß eilte,	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 dann wäge Gott mich auf gerechter Waage, so wird er meine Unschuld anerkennen.	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 Wenn mein Schritt vom Wege wich, mein Herz meinen Augen folgte, an meinen Händen Makel klebte,	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 dann esse ein anderer, was ich säe, entwurzelt werde, was mir sprosst.	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Wenn sich mein Herz von einer Frau betören ließ und ich an der Tür meines Nachbarn lauerte,	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 dann mahle meine Frau einem andern und andere sollen sich beugen über sie.	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 Denn das wäre eine Schandtat und ein Verbrechen, von Richtern zu strafen.	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 Denn das wäre Feuer, das zum Abgrund frisst und meine ganze Habe entwurzelt.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Wenn ich das Recht meines Knechts missachtet und das meiner Magd im Streit mit mir,	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 was könnt ich tun, wenn Gott sich erhöbe, was ihm entgegnen, wenn er mich prüfte?	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Hat nicht mein Schöpfer auch ihn im Mutterleib geschaffen, hat nicht der Eine uns im Mutterschoß gebildet?	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 Wenn ich der Armen Wunsch versagte, verschmachten ließ der Witwe Augen,	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 wenn ganz allein ich meinen Bissen aß, das Waisenkind aber nicht davon aß -	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 von Jugend an hat wie ein Vater er mich großgezogen, vom Mutterschoß an mich geleitet -,	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 wenn ich den Verlorenen sah ohne Kleid und ohne Decke den Verarmten,	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 wenn nicht seine Lenden mir dankten, er nicht von der Schur meiner Lämmer sich wärmte,	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 wenn meine Hand der Waise drohte, weil ich am Tor Helfer für mich sah,	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 dann falle die Schulter mir vom Nacken, breche der Arm mir aus dem Gelenk.	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 Ja, Schrecken träfe mich, Gottes Verderben, vor seiner Hoheit hielte ich nicht stand.	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 Wenn ich auf Gold meine Hoffnung setzte, zum Feingold sprach: Du meine Zuversicht!,	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 wenn ich mich freute, dass groß mein Vermögen, dass viel erreicht hat meine Hand,	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 wenn ich die leuchtende Sonne sah, wie sie strahlte, den Mond, wie er herrlich dahinzog,	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 wenn heimlich sich mein Herz betören ließ und meine Hand dem Mund zum Kuss sich bot,	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 auch das wäre ein Verbrechen, vom Richter zu strafen, denn Gott da droben hätte ich verleugnet.	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 Wenn ich am Unglück meines Feinds mich freute und triumphierte, dass Unheil ihn traf -	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 habe ich doch meinem Mund zu sündigen verboten, sein Leben mit Fluch zu verwünschen.	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 Wenn meine Zeltgenossen nicht gestanden: Wer wurde von seinem Fleisch nicht gesättigt?	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 Kein Fremder musste draußen übernachten, dem Wanderer tat meine Tür ich auf.	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 Wenn ich nach Menschenart meine Frevel verhehlte, meine Schuld verbarg in meiner Brust,	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 weil ich die große Menge scheute und die Verachtung der Sippen mich schreckte, so schwiege ich still und ginge nicht zur Tür hinaus.	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 Gäbe es doch einen, der mich hört. Das ist mein Begehr, dass der Allmächtige mir Antwort gibt: Hier ist das Schriftstück, das mein Gegner geschrieben.	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 Auf meine Schulter wollte ich es heben, als Kranz es um den Kopf mir winden.	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 Ich täte die Zahl meiner Schritte ihm kund, ich nahte mich ihm wie ein Fürst.	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 Wenn über mich mein Acker schrie, seine Furchen miteinander weinten,	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 wenn seinen Ertrag ich verzehrte, ohne zu bezahlen, das Verlangen seines Herrn ich unerfüllt ließ,	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 sollen Dornen wachsen statt Weizen, statt Gerste stinkendes Kraut. Zu Ende sind die Worte Ijobs.	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.