Jó 9

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et respondens Job, ait :	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 Vere scio quod ita sit, et quod non justificetur homo compositus Deo.	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Si voluerit contendere cum eo, non poterit ei respondere unum pro mille.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Sapiens corde est, et fortis robore : quis restitit ei, et pacem habuit ?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 Qui transtulit montes, et nescierunt hi quos subvertit in furore suo.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Qui commovet terram de loco suo, et columnæ ejus concutiuntur.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Qui præcipit soli, et non oritur, et stellas claudit quasi sub signaculo.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Qui extendit cælos solus, et graditur super fluctus maris.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Qui facit Arcturum et Oriona, et Hyadas et interiora austri.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Qui facit magna, et incomprehensibilia, et mirabilia, quorum non est numerus.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 Si venerit ad me, non videbo eum ; si abierit, non intelligam.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Si repente interroget, quis respondebit ei ? vel quis dicere potest : Cur ita facis ?	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Deus, cujus iræ nemo resistere potest, et sub quo curvantur qui portant orbem.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Quantus ergo sum ego, ut respondeam ei, et loquar verbis meis cum eo ?	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 qui etiam si habuero quippiam justum, non respondebo : sed meum judicem deprecabor.	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 Et cum invocantem exaudierit me, non credo quod audierit vocem meam.	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 In turbine enim conteret me, et multiplicabit vulnera mea, etiam sine causa.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 Non concedit requiescere spiritum meum, et implet me amaritudinibus.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Si fortitudo quæritur, robustissimus est ; si æquitas judicii, nemo audet pro me testimonium dicere.	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Si justificare me voluero, os meum condemnabit me ; si innocentem ostendero, pravum me comprobabit.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 Etiam si simplex fuero, hoc ipsum ignorabit anima mea, et tædebit me vitæ meæ.	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Unum est quod locutus sum : et innocentem et impium ipse consumit.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Si flagellat, occidat semel, et non de pœnis innocentum rideat.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 Terra data est in manus impii ; vultum judicum ejus operit. Quod si non ille est, quis ergo est ?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Dies mei velociores fuerunt cursore ; fugerunt, et non viderunt bonum.	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 Pertransierunt quasi naves poma portantes ; sicut aquila volans ad escam.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Cum dixero : Nequaquam ita loquar : commuto faciem meam, et dolore torqueor.	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 Verebar omnia opera mea, sciens quod non parceres delinquenti.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Si autem et sic impius sum, quare frustra laboravi ?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Si lotus fuero quasi aquis nivis, et fulserint velut mundissimæ manus meæ,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 tamen sordibus intinges me, et abominabuntur me vestimenta mea.	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 Neque enim viro qui similis mei est, respondebo ; nec qui mecum in judicio ex æquo possit audiri.	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 Non est qui utrumque valeat arguere, et ponere manum suam in ambobus.	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 Auferat a me virgam suam, et pavor ejus non me terreat.	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Loquar, et non timebo eum ; neque enim possum metuens respondere.	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.