Jó 10

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Tædet animam meam vitæ meæ ; dimittam adversum me eloquium meum : loquar in amaritudine animæ meæ.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Dicam Deo : Noli me condemnare ; indica mihi cur me ita judices.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Numquid bonum tibi videtur, si calumnieris me, et opprimas me opus manuum tuarum, et consilium impiorum adjuves ?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Numquid oculi carnei tibi sunt ? aut sicut videt homo, et tu videbis ?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Numquid sicut dies hominis dies tui, et anni tui sicut humana sunt tempora,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 ut quæras iniquitatem meam, et peccatum meum scruteris,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 et scias quia nihil impium fecerim, cum sit nemo qui de manu tua possit eruere ?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Manus tuæ fecerunt me, et plasmaverunt me totum in circuitu : et sic repente præcipitas me ?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Memento, quæso, quod sicut lutum feceris me, et in pulverem reduces me.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Nonne sicut lac mulsisti me, et sicut caseum me coagulasti ?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Pelle et carnibus vestisti me ; ossibus et nervis compegisti me.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Vitam et misericordiam tribuisti mihi, et visitatio tua custodivit spiritum meum.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Licet hæc celes in corde tuo, tamen scio quia universorum memineris.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Si peccavi, et ad horam pepercisti mihi, cur ab iniquitate mea mundum me esse non pateris ?	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Et si impius fuero, væ mihi est ; et si justus, non levabo caput, saturatus afflictione et miseria.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Et propter superbiam quasi leænam capies me, reversusque mirabiliter me crucias.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Instauras testes tuos contra me, et multiplicas iram tuam adversum me, et pœnæ militant in me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Quare de vulva eduxisti me ? qui utinam consumptus essem, ne oculus me videret.	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Fuissem quasi non essem, de utero translatus ad tumulum.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi ? dimitte ergo me, ut plangam paululum dolorem meum,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 antequam vadam, et non revertar, ad terram tenebrosam, et opertam mortis caligine :	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 terram miseriæ et tenebrarum, ubi umbra mortis et nullus ordo, sed sempiternus horror inhabitat.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«