Tobia 2

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et sub Asarhaddon rege descendi in domum meam, et reddita est mihi uxormea Anna et filius meus Thobias. In Pentecoste, die festo nostro, qui estsanctus a Septimanis, factum est mihi prandium bonum, et discubui, ut pranderem.	1 Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.
2 Et apposita est mihi mensa, et vidi pulmentaria complura. Et dixi Thobiaefilio meo: “ Vade et, quemcumque pauperem inveneris ex fratribus nostris, quisunt captivi in Nineve, qui in mente habet Dominum in toto corde suo, huncadduc, et manducabit pariter mecum; ecce sustineo te, fili, donec venias ”.	2 Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.«
3 Et abiit Thobias quaerere aliquem pauperem ex fratribus nostris et reversusdixit mihi: “ Pater! ”. Et ego dixi illi: “ Ecce ego, fili ”. Etrespondens ait: “ Ecce unus ex natione nostra occisus est et proiectus est inforo et nunc ibidem laqueo suffocatus est ”.	3 Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.«
4 Et exsiliens reliqui prandium,antequam ex illo gustarem, et sustuli eum de platea in unam domum, donec solcaderet, et illum sepelirem.	4 Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.
5 Et reversus lavi et manducavi panem meum cumluctu	5 Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,
6 et rememoratus sum sermonis prophetae Amos, quem locutus est in Betheldicens: “ Convertentur omnes dies festi vestri in luctum, et omnia cantica vestra in lamentationem ”.	6 s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.«
7 Et lacrimatus sum. Et, postquam sol occidit, abii et fodiens sepelivi illum.	7 Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.
8 Et proximi mei deridebant me dicentes: “ Non timet adhuc hic homo; iam eniminquisitus est huius rei causa, ut occideretur, et fugit et ecce iterum sepelitmortuos ”.	8 Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.«
9 Et lavi ea nocte, postquam illum sepelivi, et introivi in atriummeum et obdormivi circa parietem atrii, et facies mea nuda erat propter aestum.	9 Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.
10 Et ignorabam quoniam passeres in pariete super me erant, quorum stercorainsederunt in oculos meos calida et induxerunt albugines. Et ibam ad medicos, utcurarer, et, quanto inunxerunt me medicamentis, tanto magis oculi meiexcaecabantur maculis, donec perexcaecatus sum. Et eram inutilis meis oculisannis quattuor, et omnes fratres mei dolebant pro me. Achicarus autem pascebatme annis duobus, priusquam iret in Elymaida.	10 Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.
11 In illo tempore Anna uxor meamercede deserviebat operibus mulierum lanam faciens.	11 Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.
12 Et remittebat dominiseorum, et dabant ei mercedem. Septima autem die mensis Dystri detexuit texturamet reddidit illam dominis, et dederunt ei mercedem totam et dederunt ei protextura haedum de capris.	12 A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.
13 Et cum introisset ad me haedus, coepit clamare. Etvocavi eam et dixi: “ Unde est hic haedus? Ne forte furtivus sit, redde illumdominis suis; nobis enim non licet manducare quidquam furtivum ”.	13 Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.«
14 Et illamihi dixit: “ Munere mihi datus est supra mercedem ”. Et ego non credebamei, sed dicebam, ut restitueret illum dominis, et erubescebam coram illa huiusrei causa. Et respondens dixit mihi: “ Et ubi sunt eleemosynae tuae? Ubi suntiustitiae tuae? Ecce, omnia tibi nota sunt ”.	14 Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«