1 וביום השלישי היתה חתנה בקנה אשר בגליל ואם ישוע היתה שם | 1 Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, |
2 וישוע ותלמידיו היו גם הם קרואים אל החתנה | 2 és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. |
3 ויחסר היין ותאמר אם ישוע אליו יין אין להם | 3 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!« |
4 ויאמר אליה ישוע מה לי ולך אשה עתי עדין לא באה | 4 Jézus azt felelte neki: »Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!« |
5 ותאמר אמו אל המשרתים ככל אשר יאמר לכם תעשו | 5 Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!« |
6 והנה ששה כדי אבן ערוכים שם כמשפט היהודים לטהרתם שתים או שלש בתים יכיל כל אחד | 6 A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. |
7 ויאמר אליהם ישוע מלאו לכם הכדים מים וימלאום עד למעלה | 7 Jézus azt mondta nekik: »Töltsétek meg az edényeket vízzel!« Színig töltötték őket. |
8 ויאמר שאבו נא והביאו אל רב המסבה ויביאו | 8 Ekkor így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!« Azok vittek neki. |
9 ויטעם רב המסבה את המים אשר נהפכו ליין ולא ידע מאין הוא ואולם המשרתים אשר שאבו את המים ידעו ויקרא רב המסבה אל החתן | 9 Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való – de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, |
10 ויאמר אליו כל איש יתן בראשונה את היין הטוב וכאשר ישכרו יתן להם את הגרוע ואתה צפנת היין הטוב עד עתה | 10 és azt mondta neki: »Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!« |
11 זאת תחלת האתות אשר עשה ישוע בקנה אשר בארץ הגליל וגלה את כבודו ויאמינו בו תלמידיו | 11 Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. |
12 ויהי אחרי כן וירד אל כפר נחום הוא ואמו ואחיו ותלמידיו ולא ארכו ימי שבתם שם | 12 Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig. |
13 ויקרבו ימי חג הפסח אשר ליהודים ויעל ישוע ירושלים | 13 Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. |
14 וימצא במקדש מכרי בקר וצאן ובני יונה ואת מחליפי כסף ישבים שם | 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. |
15 ויקח חבלים ויעבתם לשוט ויגרש כלם מן המקדש ואת הצאן ואת הבקר ויפזר את מעות השלחנים ויהפך שלחנתיהם | 15 Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. |
16 ואל מכרי היונים אמר הוציאו אלה מזה ואל תעשו את בית אבי לבית מסחר | 16 A galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!« |
17 ויזכרו תלמידיו את הכתוב כי קנאת ביתך אכלתני | 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért« . |
18 ויענו היהודים ויאמרו אליו אי זו אות תראנו כי כזאת אתה עשה | 18 A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« |
19 ויען ישוע ויאמר אליהם הרסו את ההיכל הזה ובשלשה ימים אקימנו | 19 Jézus azt felelte nekik: »Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!« |
20 ויאמרו היהודים הנה זה ארבעים ושש שנה נבנה ההיכל הזה ואתה בשלשה ימים תקימנו | 20 A zsidók erre így szóltak: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?« |
21 והוא דבר על היכל גויתו | 21 De ő a saját testének templomáról mondta ezt. |
22 ואחרי קומו מן המתים זכרו תלמידיו כי זאת אמר להם ויאמינו בכתוב ובדבר אשר דבר ישוע | 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. |
23 ויהי בהיתו בירושלים בחג הפסח האמינו רבים בשמו כי ראו האתות אשר עשה | 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. |
24 והוא ישוע לא הפקיד את עצמו בידם על אשר ידע את כלם | 24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert |
25 ולא הצטרך לעדות איש על האדם כי הוא ידע מה בקרב האדם | 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. |