Sapienza 2

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Dicono fra loro sragionando: "La nostra vita è breve e triste; non c'è rimedio, quando l'uomo muore, e non si conosce nessuno che liberi dagli inferi.	1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
2 Siamo nati per caso e dopo saremo come se non fossimo stati. È un fumo il soffio delle nostre narici, il pensiero è una scintilla nel palpito del nostro cuore.	2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
3 Una volta spentasi questa, il corpo diventerà cenere e lo spirito si dissiperà come aria leggera.	3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
4 Il nostro nome sarà dimenticato con il tempo e nessuno si ricorderà delle nostre opere. La nostra vita passerà come le tracce di una nube, si disperderà come nebbia scacciata dai raggi del sole e disciolta dal calore.	4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.
5 La nostra esistenza è il passare di un'ombra e non c'è ritorno alla nostra morte, poiché il sigillo è posto e nessuno torna indietro.	5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.
6 Su, godiamoci i beni presenti, facciamo uso delle creature con ardore giovanile!	6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
7 Inebriamoci di vino squisito e di profumi, non lasciamoci sfuggire il fiore della primavera,	7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!
8 coroniamoci di boccioli di rose prima che avvizziscano;	8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
9 nessuno di noi manchi alla nostra intemperanza. Lasciamo dovunque i segni della nostra gioia perché questo ci spetta, questa è la nostra parte.	9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
10 Spadroneggiamo sul giusto povero, non risparmiamo le vedove, nessun riguardo per la canizie ricca d'anni del vecchio.	10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
11 La nostra forza sia regola della giustizia, perché la debolezza risulta inutile.	11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!
12 Tendiamo insidie al giusto, perché ci è di imbarazzo ed è contrario alle nostre azioni; ci rimprovera le trasgressioni della legge e ci rinfaccia le mancanze contro l'educazione da noi ricevuta.	12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
13 Proclama di possedere la conoscenza di Dio e si dichiara figlio del Signore.	13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.
14 È diventato per noi una condanna dei nostri sentimenti; ci è insopportabile solo al vederlo,	14 Nézeteinknek ő a vádlója,
15 perché la sua vita è diversa da quella degli altri, e del tutto diverse sono le sue strade.	15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.
16 Moneta falsa siam da lui considerati, schiva le nostre abitudini come immondezze. Proclama beata la fine dei giusti e si vanta di aver Dio per padre.	16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
17 Vediamo se le sue parole sono vere; proviamo ciò che gli accadrà alla fine.	17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!
18 Se il giusto è figlio di Dio, egli l'assisterà, e lo libererà dalle mani dei suoi avversari.	18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.
19 Mettiamolo alla prova con insulti e tormenti, per conoscere la mitezza del suo carattere e saggiare la sua rassegnazione.	19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!
20 Condanniamolo a una morte infame, perché secondo le sue parole il soccorso gli verrà".	20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 La pensano così, ma si sbagliano; la loro malizia li ha accecati.	21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
22 Non conoscono i segreti di Dio; non sperano salario per la santità né credono alla ricompensa delle anime pure.	22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
23 Sì, Dio ha creato l'uomo per l'immortalità; lo fece a immagine della propria natura.	23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,
24 Ma la morte è entrata nel mondo per invidia del diavolo; e ne fanno esperienza coloro che gli appartengono.	24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.