Livre des Psaumes 44

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Du maître de chant. Des fils de Coré. Poème.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 O Dieu, nous avons ouï de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l'oeuvre que tu fis de leurs jours,aux jours d'autrefois,	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 et par ta main. Pour les planter, tu expulsas des nations, pour les étendre, tu malmenas des peuples;	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 ni leur épée ne conquit le pays, ni leur bras n'en fit des vainqueurs, mais ce furent ta droite et tonbras et la lumière de ta face, car tu les aimais.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 C'est toi, mon Roi, mon Dieu, qui décidais les victoires de Jacob;	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 par toi, nous enfoncions nos adversaires, par ton nom, nous piétinions nos agresseurs.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Ni dans mon arc n'était ma confiance, ni mon épée ne me fit vainqueur;	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 par toi nous vainquions nos adversaires, tu couvrais nos ennemis de honte;	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 en Dieu nous jubilions tout le jour, célébrant sans cesse ton nom.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Et pourtant, tu nous as rejetés et bafoués, tu ne sors plus avec nos armées;	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 tu nous fais reculer devant l'adversaire, nos ennemis ont pillé à coeur joie.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Comme animaux de boucherie tu nous livres et parmi les nations tu nous as dispersés;	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 tu vends ton peuple à vil prix sans t'enrichir à ce marché.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Tu fais de nous l'insulte de nos voisins, fable et risée de notre entourage;	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 tu fais de nous le proverbe des nations, hochement de tête parmi les peuples.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Tout le jour, mon déshonneur est devant moi et la honte couvre mon visage,	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 sous les clameurs d'insulte et de blasphème, au spectacle de la haine et de la vengeance.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Tout cela nous advint sans t'avoir oublié, sans avoir trahi ton alliance,	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 sans que nos coeurs soient revenus en arrière, sans que nos pas aient quitté ton sentier:	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 tu nous broyas au séjour des chacals, nous couvrant de l'ombre de la mort.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, tendu les mains vers un dieu étranger,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 est-ce que Dieu ne l'eût pas aperçu, lui qui sait les secrets du coeur?	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 C'est pour toi qu'on nous massacre tout le jour, qu'on nous traite en moutons d'abattoir.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Lève-toi, pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, ne rejette pas jusqu'à la fin!	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Pourquoi caches-tu ta face, oublies-tu notre oppression, notre misère?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Car notre âme est effondrée en la poussière, notre ventre est collé à la terre.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 Debout, viens à notre aide, rachète-nous en raison de ton amour!