Livre des Psaumes 139

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Du maître de chant. De David.Psaume. Yahvé, tu me sondes et me connais;	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 que je me lève ou m'assoie, tu le sais, tu perces de loin mes pensées;	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 que je marche ou me couche, tu le sens, mes chemins te sont tous familiers.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 La parole n'est pas encore sur ma langue, et voici, Yahvé, tu la sais tout entière;	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 derrière et devant tu m'enserres, tu as mis sur moi ta main.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Merveille de science qui me dépasse, hauteur où je ne puis atteindre.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Où irai-je loin de ton esprit, où fuirai-je loin de ta face?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Si j'escalade les cieux, tu es là, qu'au shéol je me couche, te voici.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Je prends les ailes de l'aurore, je me loge au plus loin de la mer,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 même là, ta main me conduit, ta droite me saisit.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Je dirai: "Que me presse la ténèbre, que la nuit soit pour moi une ceinture";	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 même la ténèbre n'est point ténèbre devant toi et la nuit comme le jour illumine.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 C'est toi qui m'as formé les reins, qui m'as tissé au ventre de ma mère;	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 je te rends grâce pour tant de prodiges: merveille que je suis, merveille que tes oeuvres. Monâme, tu la connaissais bien,	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 mes os n'étaient point cachés de toi, quand je fus façonné dans le secret, brodé au profond de laterre.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Mon embryon, tes yeux le voyaient; sur ton livre, ils sont tous inscrits les jours qui ont été fixés,et chacun d'eux y figure.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Mais pour moi, que tes pensées sont difficiles, ô Dieu, que la somme en est imposante!	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Je les compte, il en est plus que sable; ai-je fini, je suis encore avec toi.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Si tu voulais, ô Dieu, tuer l'impie! Hommes de sang, allez-vous-en de moi!	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Eux qui parlent de toi sournoisement, qui tiennent pour rien tes pensées.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Yahvé, n'ai-je pas en haine qui te hait, en dégoût, ceux qui se dressent contre toi?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Je les hais d'une haine parfaite, ce sont pour moi des ennemis.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Sonde-moi, ô Dieu, connais mon coeur, scrute-moi, connais mon souci;	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 vois que mon chemin ne soit fatal, conduis-moi sur le chemin d'éternité.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.