Livre de Job 14

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 l'homme, né de la femme, qui a la vie courte, mais des tourments à satiété.	1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
2 Pareil à la fleur, il éclôt puis se fane, il fuit comme l'ombre sans arrêt.	2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
3 Et sur cet être tu gardes les yeux ouverts, tu l'amènes en jugement devant toi!	3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
4 Mais qui donc extraira le pur de l'impur? Personne!	4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
5 Puisque ses jours sont comptés, que le nombre de ses mois dépend de toi, que tu lui fixes un termeinfranchissable,	5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
6 détourne de lui tes yeux et laisse-le, tel un mercenaire, finir sa journée.	6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.
7 L'arbre conserve un espoir, une fois coupé, il peut renaître encore et ses rejetons continuent de pousser.	7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
8 Même avec des racines qui ont vieilli en terre et une souche qui périt dans le sol,	8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
9 dès qu'il flaire l'eau, il bourgeonne et se fait une ramure comme un jeune plant.	9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
10 Mais l'homme, s'il meurt, reste inerte; quand un humain expire, où donc est-il?	10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?
11 Les eaux de la mer pourront disparaître, les fleuves tarir et se dessécher:	11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
12 l'homme une fois couché ne se relèvera pas, les cieux s'useront avant qu'il ne s'éveille, ou ne soitréveillé de son sommeil.	12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
13 Oh! Si tu m'abritais dans le shéol, si tu m'y cachais, tant que dure ta colère, si tu me fixais un délai,pour te souvenir ensuite de moi:	13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
14 car, une fois mort, peut-on revivre? -- tous les jours de mon service j'attendrais, jusqu'à ce que viennema relève.	14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
15 Tu appellerais et je te répondrais; tu voudrais revoir l'oeuvre de tes mains.	15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
16 Tandis que maintenant tu comptes tous mes pas, tu n'épierais plus mon péché,	16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
17 tu scellerais ma transgression dans un sachet et tu couvrirais ma faute.	17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
18 Hélas! Comme une montagne finit par s'écrouler, le rocher par changer de place,	18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
19 l'eau par user les pierres, l'averse par emporter les terres, ainsi, l'espoir de l'homme, tu l'anéantis.	19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
20 Tu le terrasses pour toujours et il s'en va; tu le défigures, puis tu le congédies.	20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
21 Ses fils sont-ils honorés, il n'en sait rien; sont-ils méprisés, il ne s'en rend pas compte.	21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
22 Il n'a de souffrance que pour son corps, il ne se lamente que sur lui-même.	22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«