Klagelieder 5

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Herr, denk daran, was uns geschehen, blick her und sieh unsre Schmach!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 An Ausländer fiel unser Erbe, unsre Häuser kamen an Fremde.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Wir wurden Waisen, Kinder ohne Vater, unsere Mütter wurden Witwen.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Unser Wasser trinken wir für Geld, unser Holz müssen wir bezahlen.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Wir werden getrieben, das Joch auf dem Nacken, wir sind müde, man versagt uns die Ruhe.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Nach Ägypten streckten wir die Hand, nach Assur, um uns mit Brot zu sättigen.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Unsere Väter haben gesündigt; sie sind nicht mehr. Wir müssen ihre Sünden tragen.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Sklaven herrschen über uns, niemand entreißt uns ihren Händen.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Unter Lebensgefahr holen wir unser Brot, bedroht vom Schwert der Wüste.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Unsere Haut glüht wie ein Ofen von den Gluten des Hungers.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Frauen hat man in Zion geschändet, Jungfrauen in den Städten von Juda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Fürsten wurden von Feindeshand gehängt, den Ältesten nahm man die Ehre.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Junge Männer mussten die Handmühlen schleppen, unter der Holzlast brachen Knaben zusammen.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Die Alten blieben fern vom Tor, die Jungen vom Saitenspiel.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Dahin ist unseres Herzens Freude, in Trauer gewandelt unser Reigen.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Die Krone ist uns vom Haupt gefallen. Weh uns, wir haben gesündigt.	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Darum ist krank unser Herz, darum sind trüb unsere Augen	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 über den Zionsberg, der verwüstet liegt; Füchse laufen dort umher.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Du aber, Herr, bleibst ewig, dein Thron von Geschlecht zu Geschlecht.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen fürs ganze Leben?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Kehre uns, Herr, dir zu, dann können wir uns zu dir bekehren. Erneuere unsere Tage, damit sie werden wie früher.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Oder hast du uns denn ganz verworfen, zürnst du uns über alle Maßen?	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?