Lamentações 3

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Eu sou o homem que conheceu a dor, sob a vara de seu furor.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 Conduziu-me e me fez caminhar nas trevas e não na claridade.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Ele não cessa de voltar a mão todos os dias contra mim.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Consumiu minha carne e minha pele, partiu meus ossos.	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Em torno de mim acumulou veneno e dor.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 Fez-me morar nas trevas como os mortos do tempo antigo.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Cercou-me com muralhas sem saída, carregou-me de pesados grilhões.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Não obstante meus gritos e apelos sufocou a minha prece!	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Fechou-me a vereda com pedras e obstruiu o meu caminho.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Foi ele para mim qual urso de emboscada, qual leão traiçoeiro.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Desviou-me para me dilacerar, deixando-me no abandono.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Retesou o arco e me tomou para alvo de suas setas.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 Cravou em meus rins as flechas de sua aljava.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Tornei-me escárnio do meu povo, objeto constante de suas canções.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 Saturou-me de amarguras, saciou-me de absinto.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Quebrou-me os dentes com cascalhos, mergulhou-me em cinzas.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 A paz foi roubada de minha alma, nem sei mais o que é felicidade.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 E eu penso: perdi minha força e minha esperança no Senhor.	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 A lembrança de meus tormentos e minhas misérias é para mim absinto e veneno.	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 A pensar nisso sem cessar, minha alma desfalece dentro de mim.	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 Eis, porém, o que vou tomar a peito para recuperar a esperança.	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 É graças ao Senhor que não fomos aniquilados, porque não se esgotou sua piedade.	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 Cada manhã ele se manifesta e grande é sua fidelidade.	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 Disse-me a alma: o Senhor é minha partilha, e assim nele confio.	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 O Senhor é bom para quem nele confia, para a alma que o procura.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Bom é esperar em silêncio o socorro do Senhor.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 É bom para o homem carregar seu jugo na mocidade.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Permaneça só e em silêncio, quando Deus lho determinar!	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 Leve sua boca ao pó; haverá, talvez, esperança?	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 Estenda a face a quem o fere, e se farte de opróbrios!	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Porque o Senhor não repele para sempre.	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 Após haver afligido, ele tem piedade, porque é grande sua misericórdia.	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 Não lhe alegra o coração humilhar e afligir os homens.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Calcar aos pés todos os cativos da terra;	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 violar o direito de um homem à face do Altíssimo;	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 lesar os direitos de outros... Não vê tudo isso o Senhor?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 De quem se executa a ordem, sem que Deus a ordene?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 Não é da boca do Altíssimo que procedem males e bens?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 De que pode o homem em vida queixar-se? Que cada um se queixe de seus pecados.	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 Examinemos, escrutemos o nosso proceder, e voltemos para o Senhor.	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Elevemos os corações, tanto quanto as mãos, para Deus lá nos céus.	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Pecamos, recalcitramos, e não nos perdoastes.	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Cobristes-vos de cólera para nos perseguir. Matastes sem piedade.	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 Numa nuvem vos envolvestes para impedir que a prece a atravessasse.	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 E de nós fizestes raspas, refugo das nações.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Contra nós abrem a boca todos os nossos inimigos.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Fosso e terror - é o nosso quinhão, com ruínas e desolação.	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 Rios de lágrimas correm-me dos olhos, por causa da ruína da filha de meu povo.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 Não cessam meus olhos de chorar, porque não cessa {a desgraça},	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 até que do alto dos céus o Senhor desça seu olhar.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 Minha alma se amargura, ao ver todas as filhas da minha cidade.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Caçaram-me como a um pardal os que, sem razão, me odeiam.	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Quiseram precipitar-me no fosso rolando uma pedra sobre mim.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Acima de mim subiam as águas: Estou perdido!, exclamei.	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Invoquei, Senhor, o vosso nome do profundo fosso.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 Ouvistes-me gritar: Não aparteis do meu chamado o vosso ouvido.	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 E vós viestes no dia em que vos invoquei e dissestes: Não tenhas medo!	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 Defendestes, Senhor, a minha causa, e minha vida resgatastes.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 Vistes, Senhor, o mal que me fizeram: fazei-me justiça.	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Vós vedes seus projetos vingativos e suas tramas contra mim.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Senhor, ouvistes suas injúrias e todos os seus conluios contra mim;	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 As palavras de meus inimigos e o que sem cessar estão tramando contra mim.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Observai-os: sentados ou de pé, fazem de mim objeto de suas canções.	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 Dai-lhes, Senhor, a paga, o que merece o seu proceder.	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Cegai-lhes o coração; feri-os com a vossa maldição;	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 persegui-os com vossa cólera, e exterminai-os do nosso universo, Senhor!	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!