Jó 4

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit :	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Si cœperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies ; sed conceptum sermonem tenere quis poterit ?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti ;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti ; tetigit te, et conturbatus es.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum ?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Recordare, obsecro te, quis umquam innocens periit ? aut quando recti deleti sunt ?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Quin potius vidi eos qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 flante Deo perisse, et spiritu iræ ejus esse consumptos.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Rugitus leonis, et vox leænæ, et dentes catulorum leonum contriti sunt.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Tigris periit, eo quod non haberet prædam, et catuli leonis dissipati sunt.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri ejus.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 In horrore visionis nocturnæ, quando solet sopor occupare homines,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt ;	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 et cum spiritus, me præsente, transiret, inhorruerunt pili carnis meæ.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Stetit quidam, cujus non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi auræ lenis audivi.	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 Numquid homo, Dei comparatione, justificabitur ? aut factore suo purior erit vir ?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem ;	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea ?	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 De mane usque ad vesperam succidentur ; et quia nullus intelligit, in æternum peribunt.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis ; morientur, et non in sapientia.	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.