Qoelet 1

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Verba Ecclesiastes filii David regis Ierusalem.”	1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
2 “ Vanitas vanitatum, dixit Ecclesiastes, vanitas vanitatum et omnia vanitas ”.	2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
3 Quid lucri est homini de universo labore suo, quo laborat sub sole?	3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«
4 Generatio praeterit, et generatio advenit, terra autem in aeternum stat.	4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.
5 Oritur sol, et occidit sol et ad locum suum anhelat ibique renascitur.	5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
6 Gyrat per meridiem et flectitur ad aquilonem, lustrans universa in circuitu pergit spiritus et in circulos suos revertitur.	6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
7 Omnia flumina pergunt ad mare, et mare non redundat; ad locum, unde exeunt, flumina illuc revertuntur in cursu suo.	7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.
8 Cunctae res difficiles; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur.	8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.
9 Quod fuit, ipsum est, quod futurum est. Quod factum est, ipsum est, quod faciendum est:	9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
10 nihil sub sole novum. Si de quadam re dicitur: “ Ecce hoc novum est ”, iam enim praecessit in saeculis, quae fuerunt ante nos.	10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.
11 Non est priorum memoria, sed nec eorum quidem, qui postea futuri sunt, erit recordatio apud eos, qui futuri sunt in novissimo.	11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
12 Ego Ecclesiastes fui rex Israel in Ierusalem	12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
13 et proposui in animo meoquaerere et investigare sapienter de omnibus, quae fiunt sub sole. Hancoccupationem pessimam dedit Deus filiis hominum, ut occuparentur in ea.	13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
14 Vidicuncta, quae fiunt sub sole; et ecce universa vanitas et afflictio spiritus.	14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
15 Quod est curvum, rectum fieri non potest; et, quod deficiens est, numerari non potest.	15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16 Locutus sum ego in corde meo dicens: “ Ecce ego magnificavi et apposuisapientiam super omnes, qui fuerunt ante me in Ierusalem; et mens meacontemplata est multam sapientiam et scientiam ”.	16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«
17 Dedique cor meum, utscirem sapientiam et scientiam, insipientiam et stultitiam. Et agnovi quod inhis quoque esset afflictio spiritus, eo quod	17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
18 in multa sapientia multus sit maeror; et, qui addit scientiam, addit et laborem.	18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.