| 1 Perciò, investiti di questo ministero, in quanto ci fu usata misericordia, non ci scoraggiamo. | 1 Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, |
| 2 Ripudiamo anzi i sotterfugi dettati dalla vergogna e, invece di comportarci con astuzia è di falsare la parola di Dio, ci affidiamo al giudizio coscienzioso di ogni uomo con la chiara manifestazione della verità, al cospetto di Dio. | 2 hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. |
| 3 E se anche il nostro evangelo resta velato, è velato per quelli che si perdono, | 3 Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, |
| 4 per quegli infedeli ai quali il dio di questo mondo ha accecato la mente, perché non vedano brillare la luce dell’evangelo della gloria di Cristo, immagine di Dio. | 4 akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. |
| 5 Poiché noi non predichiamo noi stessi, ma Cristo Gesù come Signore; noi invece siamo vostri servi per causa di Gesù. | 5 Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. |
| 6 E quel Dio che aveva detto: «Risplenda dalle iero la luce», è colui che la fece risplendere anche nei nostri cuori, per irradiare la conoscenza della gloria di Dio che brilla sul volto di Cristo. | 6 Mert Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. |
| 7 Noi però portiamo questo tesoro in vasi di creta, affinché appaia che la straordinaria sua forza è di Dio e non proviene da noi. | 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. |
| 8 In ogni circostanza siamo pressati, ma non schiacciati; in difficoltà; ma non senza via di scampo; | 8 Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; |
| 9 inseguiti, ma non abbandonati; abbattuti, ma non perduti. | 9 üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; |
| 10 Sempre portiamo nel nostro corpo i patimenti di Gesù morente, affinché anche la vita di Gesù sia manifesta nel nostro corpo. | 10 állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. |
| 11 Infatti, noi pur essendo vivi, siamo dati di continuo. in preda della morte, a causa di Gesù, affinché anche la vita di Gesù si manifesti nella nostra carne mortale. | 11 Mert minket, élőket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. |
| 12 Perciò in noi compie l’opera sua la morte e in voi. la vita. | 12 Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet. |
| 13 Ma avendo quello stesso spirito di fede, di cui sta scritto: Ho creduto, perciò ho parlato, noi pure crediamo e a punto per questo parliamo, | 13 Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« , mi is hiszünk, és ezért beszélünk. |
| 14 ben sapendo che colui che ha risuscitato il Signore Gesù, risusciterà anche noi con Gesù e ci farà comparire davanti a lui insieme con voi. | 14 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. |
| 15 Sì, tutto ciò è a vostro bene, affinché la grazia, divenuta più copiosa per opera di molti, renda più abbondante il ringraziamento a gloria di Dio. | 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. |
| 16 Ecco perché noi non ci scoraggiamo; anzi, ancorchè in noi l’uomo esteriore si consumi, tuttavia quello interiore si rinnova di giorno in giorno. | 16 Éppen ezért nem csüggedünk el, sőt, még ha a mi külső emberünk romlásnak indul is, a belső emberünk mégis napról napra megújul. |
| 17 La nostra tribolazione, momentanea e di lieve peso, procura a noi, assolutamente al di sopra di ogni misura, un peso di gloria eterna, | 17 Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk. |
| 18 dato che non miriamo alle cose visibili, ma alle invisibili; chè le cose visibili sono effimere, le invisibili invece, eterne. | 18 Ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló. |
