| 1 Vengo nel mio giardino, o mia sorella, sposa, colgo la mia mirra con il balsamo, suggo il mio favo con il mio miele, bevo il mio vino con il mio latte! Amici! Mangiate, bevete, inebriatevi, o cari! | 1 Jöjjön a kedvesem a kertjébe s élvezze pompás gyümölcseit! Belépek kertembe, mátkám, húgom! Leszedem mirhámat és balzsamomat, elköltöm a lépet és mézemet, megiszom boromat, tejemet! Egyetek, barátaim, és igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! |
| 2 Io dormo, ma il mio cuore veglia. Ascolta! il mio diletto bussa: « Aprimi, o mia sorella, mia colomba, mia perfetta, perchè ho il capo molle di rugiada, i miei riccioli di gocce notturne; | 2 Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! A kedvesem zörget! »Nyiss ki nekem, húgom, kedvesem, galambom, szeplőtlenem! Mert a fejemet harmat lepi, és fürtjeimet az éjjel nedűje.« |
| 3 la tunica ho levato: dovrò rimetterla? I piedi ho lavato: dovrò ancora sporcarli? ». | 3 »Köntösömet már levetettem, hogy öltsem fel újra? Lábamat már megmostam, hogy sározzam be ismét?« |
| 4 Il mio diletto mise la mano nello spiraglio e il mio cuore ne palpitò. | 4 Kedvesem benyújtotta kezét a résen, s erre bensőm felindult. |
| 5 Balzai per aprire al mio diletto e le mie mani si impregnarono di mirra, di liquida mirra le mie dita sulla maniglia del chiavistello. | 5 Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek. Kezem mirhától csepegett, ujjam tele lett finom mirhával |
| 6 Aprii al mio diletto, ma il mio diletto era partito: la mia anima venne meno perchè se m’era andato. Lo cercai ma non lo trovai, lo chiamai ma non mi rispose. | 6 a retesz fogantyúján. Ajtót nyitottam kedvesemnek, de ő már elfordult és távozott. Szinte elalélt lelkem a szava miatt! Kerestem őt, de nem találtam többé, hívtam, de nem adott választ. |
| 7 I custodi mi incontrarono mentre erano di ronda per la città; mi percossero, mi ferirono, si tolsero il mio velo i custodi delle mura. | 7 Ott találtak engem a várost járó őrök; ütöttek, sebesre vertek, elvették tőlem leplemet a falak őrei. |
| 8 O figlie di Gerusalemme, vi scongiuro: se trovate il mio diletto, che mai gli annuncerete? Che piagata io sono d’amore! | 8 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy »beteg vagyok a szerelemtől!« |
| 9 « Quale fra tanti amati è il tuo diletto, o bella fra le donne? Quale fra tanti amati è il tuo diletto, perchè ci scongiuri così? ». | 9 Miben különb a kedvesed más kedvesénél, te, legszebb a nők között? Miben különb a kedvesed más kedvesénél, hogy ennyire kérlelsz minket? |
| 10 « Bianco è il mio diletto e rosso, inconfondibile fra mille. | 10 A kedvesem fehér is, piros is, ezer közül is kiválik. |
| 11 Oro, oro puro il suo capo, palme ondulate i suoi riccioli, neri come corvi. | 11 Feje színtiszta arany, a haja, mint a pálma koronája, fekete, mint a holló. |
| 12 I suoi occhi sono come colombe lungo limpidi ruscelli; i suoi denti, sciacquati con il latte, ben saldi negli alveoli. | 12 Szemei, mint a galambok a patak mellett: tejben fürödnek, bőséges vízfolyás mellett pihennek. |
| 13 Come aiuole di balsamo le sue guance, scrigno di profumi; le sue labbra sono anemoni che stillano liquida mirra. | 13 Orcái, mint a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek; ajkai liliomok, finom mirhától csepegnek. |
| 14 Monili d’oro le sue mani tempestati di perle; il suo petto è un torso d’avorio, tempestato di zaffiri. | 14 Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva; teste elefántcsont zafírral borítva; |
| 15 Colonne di candido marmo le sue gambe, alzate su basi d’oro: il suo aspetto è come il Libano, fiero come i cedri. Il suo palato è dolcezza, egli è tutto delizie. Questo è il mio diletto, questo è il mio amico, o figlie di Gerusalemme! » | 15 lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak; termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok. |
| 16 Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos, ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem, Jeruzsálem leányai! |
