Jesaja 3

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Seht, Gott, der Herr der Heere, nimmt Jerusalem und Juda jede Stütze und Hilfe [jede Unterstützung mit Brot und jede Unterstützung mit Wasser]:	1 Mert íme, az Úr, a Seregek Ura megfosztja Jeruzsálemet és Júdát a támasztól és oltalomtól, minden támasztól, amit a kenyér jelent, és minden segítségtől, amit a víz nyújt.
2 den Helden und Krieger, den Richter und den Propheten, den Wahrsager und den Ältesten,	2 Elveszi tőle a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és az öreget,
3 den Hauptmann, den Höfling, den Ratsherrn, den weisen Zauberer und den klugen Beschwörer.	3 ötven ember parancsnokát és a tekintélyest, a tanácsadót, a bölcs mestert és a gyógyításhoz értőt.
4 Ich mache junge Burschen zu ihren Fürsten. Willkür soll über sie herrschen.	4 Ifjakat teszek fejedelmeikké, és gyermekek uralkodnak majd rajtuk.
5 Dann bedrängt im Volk einer den andern und jeder bedrängt seinen Nächsten. Die Jungen sind frech zu den Alten, die Geringen zu den geachteten Männern.	5 Szorongatja a nép között egyik ember a másikat, mindenki a társát: rátámad az ifjú az öregre, s az alacsonyrendű a tekintélyesre.
6 Dann fasst einer im Haus seines Vaters den Bruder am Arm und sagt: Du hast noch einen Mantel, du musst unser Anführer sein. Sei der Herr dieser Trümmer!	6 Az egyik megragadja testvérét, aki atyja házából való: »Neked még van ruhád, légy a fejedelmünk, és e romhalmaz legyen a te kezed alatt!«,
7 Der aber wird an jenem Tag schreien: Ich bin doch kein Arzt und in meinem Haus gibt es kein Brot und es gibt keinen Mantel. Macht mich nicht zum Führer des Volkes!	7 az így kiált majd azon a napon: »Nem leszek én orvosa másnak, hiszen az én házamban sincsen sem kenyér, sem ruha; ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!«
8 Ja, Jerusalem stürzt und Juda fällt; denn ihre Worte und ihre Taten richten sich gegen den Herrn, sie trotzen den Augen seiner Majestät.	8 Mert elbukik Jeruzsálem, és Júda elesik, mivel szavuk és tetteik az Úr ellen irányulnak, hogy szembeszegüljenek dicsőséges szemével.
9 Ihre frechen Gesichter klagen sie an, wie Sodom reden sie ganz offen von ihren Sünden. Weh ihnen, sie bereiten sich selber ihr Unglück.	9 Arcátlanságuk vádolja őket, és vétküket, mint Szodoma, hirdetik, nem titkolják. Jaj nekik, mert meglakolnak a gonoszságért!
10 Wohl dem Gerechten, denn ihm geht es gut; er wird die Frucht seiner Taten genießen.	10 Nyugtassátok meg az igazat: »Jól van!«, mert tettei gyümölcsét fogja enni.
11 Weh dem Frevler, ihm geht es schlecht; denn was er selber getan hat, das wird man ihm antun.	11 Jaj a gonosznak! Rosszul jár, mert keze tetteihez mérten lesz fizetsége.
12 Mein Volk - seine Herrscher sind voller Willkür, Wucherer beherrschen das Volk. Mein Volk, deine Führer führen dich in die Irre, sie bringen dich ab vom richtigen Weg.	12 Népemet gyermekek sanyargatják, és asszonyok uralkodnak rajta. Én népem! Vezetőid tévútra visznek, és lépteid útját megzavarják.
13 Der Herr steht bereit, um Recht zu sprechen; er steht da, um sein Volk zu richten.	13 Ám az Úr felkel, hogy pereljen, feláll, hogy megítélje a népeket.
14 Der Herr geht ins Gericht mit den Ältesten und den Fürsten seines Volkes: Ihr, ihr habt den Weinberg geplündert; eure Häuser sind voll von dem, was ihr den Armen geraubt habt.	14 Az Úr ítéletre száll népe véneivel és fejedelmeivel: »Ti feldúltátok a szőlőt, szegénytől rabolt holmi van házaitokban.
15 Wie kommt ihr dazu, mein Volk zu zerschlagen? Ihr zermalmt das Gesicht der Armen - Spruch des Herrn der Heere.	15 Miért zúzzátok össze népemet, és töritek össze a szegények arcát?« – mondja az Úr, a Seregek Istene.
16 Der Herr sprach: Weil die Töchter Zions hochmütig sind, ihre Hälse recken und mit verführerischen Blicken daherkommen, immerzu trippelnd daherstolzieren und mit ihren Fußspangen klirren,	16 Így szól az Úr: »Mivel felfuvalkodtak Sion leányai, nyakukat nyújtogatva és szemükkel kacsingatva járnak, tipegve lépegetnek, és lábpereceikkel csörögnek,
17 darum wird der Herr den Scheitel der Töchter Zions mit Schorf bedecken und ihre Schläfen kahl werden lassen.	17 azért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak feje tetejét, és halántékukat felfedi az Úr.«
18 An jenem Tag wird ihnen der Herr ihren Schmuck wegnehmen: die Fußspangen, die kleinen Sonnen und Monde,	18 Azon a napon majd elveszi az Úr a díszeket: a lábpereceket és a nyakláncokat,
19 die Ohrgehänge und Armkettchen, die Schleier	19 a holdacskákat és a fülbevalókat, a karpereceket és a fátylakat,
20 und Turbane, die Fußkettchen und die Prachtgürtel, die Riechfläschchen und die Amulette,	20 a hajdíszeket és a lábkarikákat, az öveket, az illatszertartókat és a varázsszobrokat,
21 die Fingerringe und Nasenreife,	21 a gyűrűket és az orrkarikákat,
22 die Festkleider und Umhänge, die Umschlagtücher und Täschchen	22 a díszes ruhákat és a palástokat, a vállkendőket és az erszényeket,
23 und die Spiegel, die feinen Schleier, die Schals und Kopftücher.	23 a tükröket és a gyolcsokat, a fejkötőket és a lepleket.
24 Dann habt ihr Moder statt Balsam, Strick statt Gürtel, Glatze statt kunstvolle Locken, Trauergewand statt Festkleid, ja, Schande statt Schönheit.	24 És lesz a balzsamillat helyett büdösség, az öv helyett kötél, a bodorított haj helyett kopaszság, a díszöltözet helyett zsákruha és a szépség helyett szégyenbélyeg.
25 Deine Männer sterben durchs Schwert, deine jungen Krieger fallen im Kampf.	25 Embereid a kardtól hullanak el, és hőseid a harcban.
26 Zions Tore ächzen und klagen; ausgeplündert sitzt es am Boden.	26 Szomorkodnak és gyászolnak majd városkapui, ő pedig kifosztva ül a földön.