Livro de Jó 30

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães de meu rebanho.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Que faria eu com o vigor de seus braços? Não atingirão a idade madura.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 Reduzidos a nada pela miséria e a fome, roem um solo árido e desolado.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Colhem ervas e cascas dos arbustos, por pão têm somente a raiz das giestas.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 São postos para fora do povo, gritam com eles como se fossem ladrões,	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 moram em barrancos medonhos, em buracos de terra e de rochedos.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Ouvem-se seus gritos entre os arbustos, amontoam-se debaixo das urtigas,	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 filhos de infames e de gente sem nome que são expulsos da terra!	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Agora sou o assunto de suas canções, o tema de seus escárnios;	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 afastam-se de mim com horror, não receiam cuspir-me no rosto.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés, abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Cortam minha vereda para me perder, trabalham para minha ruína.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Penetram como por uma grande brecha, irrompem entre escombros.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento, minha felicidade passa como uma nuvem.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Agora minha alma se dissolve, os dias de aflição me dominaram.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 A noite traspassa meus ossos, consome-os; os males que me roem não dormem.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Com violência segura a minha veste, aperta-me como o colarinho de minha túnica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Deus jogou-me no lodo, tenho o aspecto da poeira e da cinza.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Tornaste-te cruel para comigo, atacas-me com toda a força de tua mão.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Arrebatas-me, fazes-me cavalgar o tufão, aniquilas-me na tempestade.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Eu bem sei, levas-me à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Mas poderá aquele que cai não estender a mão, poderá não pedir socorro aquele que perece?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos,	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!