Livro de Jó 19

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jó respondeu então nestes termos:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Até quando afligireis a minha alma e me atormentareis com vossos discursos?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Eis que já por dez vezes me ultrajastes, e não vos envergonhais de me insultar.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Mesmo que eu tivesse verdadeiramente pecado, minha culpa só diria respeito a mim mesmo.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Se vos quiserdes levantar contra mim, e convencer-me de ignomínia,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 sabei que foi Deus quem me afligiu e me cercou com suas redes.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Clamo contra a violência, e ninguém me responde; levanto minha voz, e não há quem me faça justiça.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Fechou meu caminho para que eu não possa passar, e espalha trevas pelo meu caminho;	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 despojou-me de minha glória, e tirou-me a coroa da cabeça.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Demoliu-me por inteiro, e pereço, desenraizou minha esperança como uma árvore,	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 acendeu a sua cólera contra mim, tratou-me como um inimigo.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Suas milícias se concentraram, construíram aterros para me assaltarem, acamparam em volta de minha tenda.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Meus irmãos foram para longe de mim, meus amigos de mim se afastaram.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Meus parentes e meus íntimos desapareceram, os hóspedes de minha casa esqueceram-se de mim.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Minhas servas olham-me como um estranho, sou um desconhecido para elas.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Chamo meu escravo, ele não responde, preciso suplicar-lhe com a boca.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Minha mulher tem horror de meu hálito, sou pesado aos meus próprios filhos.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Até as crianças caçoam de mim; quando me levanto, troçam de mim.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Meus íntimos me abominam, aqueles que eu amava voltam-se contra mim.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Meus ossos estão colados à minha pele, à minha carne, e fujo com a pele de meus dentes.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Compadecei-vos de mim, compadecei-vos de mim, ao menos vós, que sois meus amigos, pois a mão de Deus me feriu.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Por que me perseguis como Deus, e vos mostrais insaciáveis de minha carne?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Oh!, se minhas palavras pudessem ser escritas, consignadas num livro,	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 gravadas por estilete de ferro em chumbo, esculpidas para sempre numa rocha!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Eu o sei: meu vingador está vivo, e aparecerá, finalmente, sobre a terra.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Por detrás de minha pele, que envolverá isso, na minha própria carne, verei Deus.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Eu mesmo o contemplarei, meus olhos o verão, e não os olhos de outro; meus rins se consomem dentro de mim.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Pois, se dizes: Por que o perseguimos, e como encontraremos nele uma razão para condená-lo?	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Temei o gume da espada, pois a cólera de Deus persegue os maus, e sabereis que há uma justiça.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«