Proverbia 7

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Fili mi, custodi sermones meos, et præcepta mea reconde tibi. Fili,	1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!
2 serva mandata mea, et vives ; et legem meam quasi pupillam oculi tui :	2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!
3 liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.	3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!
4 Dic sapientiæ : Soror mea es, et prudentiam voca amicam tuam :	4 Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,
5 ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena quæ verba sua dulcia facit.	5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.
6 De fenestra enim domus meæ per cancellos prospexi,	6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,
7 et video parvulos ; considero vecordem juvenem,	7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:
8 qui transit per plateam juxta angulum et prope viam domus illius graditur :	8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,
9 in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris et caligine.	9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.
10 Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, præparata ad capiendas animas : garrula et vaga,	10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,
11 quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis ;	11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,
12 nunc foris, nunc in plateis, nunc juxta angulos insidians.	12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.
13 Apprehensumque deosculatur juvenem, et procaci vultu blanditur, dicens :	13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:
14 Victimas pro salute vovi ; hodie reddidi vota mea :	14 »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,
15 idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.	15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!
16 Intexui funibus lectulum meum ; stravi tapetibus pictis ex Ægypto :	16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,
17 aspersi cubile meum myrrha, et aloë, et cinnamomo.	17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.
18 Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus donec illucescat dies.	18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,
19 Non est enim vir in domo sua : abiit via longissima :	19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!
20 sacculum pecuniæ secum tulit ; in die plenæ lunæ reversurus est in domum suam.	20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«
21 Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.	21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.
22 Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur :	22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,
23 donec transfigat sagitta jecur ejus, velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animæ illius agitur.	23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.
24 Nunc ergo, fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.	24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!
25 Ne abstrahatur in viis illius mens tua, neque decipiaris semitis ejus ;	25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,
26 multos enim vulneratos dejecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.	26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!
27 Viæ inferi domus ejus, penetrantes in interiora mortis.	27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.