Jó 3

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Post hæc aperuit Job os suum, et maledixit diei suo,	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 et locutus est :	2 és mondta:
3 Pereat dies in qua natus sum, et nox in qua dictum est : Conceptus est homo.	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Dies ille vertatur in tenebras : non requirat eum Deus desuper, et non illustretur lumine.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Obscurent eum tenebræ et umbra mortis ; occupet eum caligo, et involvatur amaritudine.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Noctem illam tenebrosus turbo possideat ; non computetur in diebus anni, nec numeretur in mensibus.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Sit nox illa solitaria, nec laude digna.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Maledicant ei qui maledicunt diei, qui parati sunt suscitare Leviathan.	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Obtenebrentur stellæ caligine ejus ; expectet lucem, et non videat, nec ortum surgentis auroræ.	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Quia non conclusit ostia ventris qui portavit me, nec abstulit mala ab oculis meis.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Quare non in vulva mortuus sum ? egressus ex utero non statim perii ?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Quare exceptus genibus ? cur lactatus uberibus ?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Nunc enim dormiens silerem, et somno meo requiescerem	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 cum regibus et consulibus terræ, qui ædificant sibi solitudines ;	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 aut cum principibus qui possident aurum, et replent domos suas argento ;	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 aut sicut abortivum absconditum non subsisterem, vel qui concepti non viderunt lucem.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Ibi impii cessaverunt a tumultu, et ibi requieverunt fessi robore.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 Et quondam vincti pariter sine molestia, non audierunt vocem exactoris.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Parvus et magnus ibi sunt, et servus liber a domino suo.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Quare misero data est lux, et vita his qui in amaritudine animæ sunt :	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 qui expectant mortem, et non venit, quasi effodientes thesaurum ;	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 gaudentque vehementer cum invenerint sepulchrum ?	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 viro cujus abscondita est via et circumdedit eum Deus tenebris ?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Antequam comedam, suspiro ; et tamquam inundantes aquæ, sic rugitus meus :	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 quia timor quem timebam evenit mihi, et quod verebar accidit.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Nonne dissimulavi ? nonne silui ? nonne quievi ? et venit super me indignatio.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«