Jó 23

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Job, ait :	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Nunc quoque in amaritudine est sermo meus, et manus plagæ meæ aggravata est super gemitum meum.	2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.
3 Quis mihi tribuat ut cognoscam et inveniam illum, et veniam usque ad solium ejus ?	3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!
4 Ponam coram eo judicium, et os meum replebo increpationibus :	4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;
5 ut sciam verba quæ mihi respondeat, et intelligam quid loquatur mihi.	5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!
6 Nolo multa fortitudine contendat mecum, nec magnitudinis suæ mole me premat.	6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!
7 Proponat æquitatem contra me, et perveniat ad victoriam judicium meum.	7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.
8 Si ad orientem iero, non apparet ; si ad occidentem, non intelligam eum.	8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,
9 Si ad sinistram, quid agam ? non apprehendam eum ; si me vertam ad dexteram, non videbo illum.	9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!
10 Ipse vero scit viam meam, et probavit me quasi aurum quod per ignem transit.	10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.
11 Vestigia ejus secutus est pes meus : viam ejus custodivi, et non declinavi ex ea.	11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,
12 A mandatis labiorum ejus non recessi, et in sinu meo abscondi verba oris ejus.	12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.
13 Ipse enim solus est, et nemo avertere potest cogitationem ejus : et anima ejus quodcumque voluit, hoc fecit.	13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,
14 Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia præsto sunt ei.	14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.
15 Et idcirco a facie ejus turbatus sum, et considerans eum, timore sollicitor.	15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.
16 Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.	16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,
17 Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.	17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.