Geremia 31

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In tempore illo, dicit Dominus, ero Deus universis cognationibus Israel, et ipsi erunt mihi in populum.	1 Abban az időben – mondja az Úr –, Istene leszek Izrael minden nemzetségének, ők pedig az én népem lesznek.
2 Haec dicit Dominus: Invenit gratiam in deserto populus, qui remanserat a gladio; vadet ad requiem suam Israel ”.	2 Így szól az Úr: »Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael.«
3 De longe Dominus apparuit mihi: “ In caritate perpetua dilexi te; ideo attraxi te in misericordia.	3 A távolból megjelent nekem az Úr: »Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.
4 Rursumque aedificabo te, et aedificaberis, virgo Israel; adhuc ornaberis tympanis tuis et egredieris in choro ludentium.	4 Ismét felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűze; ismét ékeskedsz kézidobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával.
5 Adhuc plantabis vineas in montibus Samariae; plantabunt plantantes et vindemiabunt.	5 Ismét szőlőt ültetsz Szamaria hegyein; és akik ültették, az ültetők fogják élvezni is.
6 Quia erit dies, in qua clamabunt custodes in monte Ephraim: “Surgite, et ascendamus in Sion ad Dominum Deum nostrum”.	6 Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök Efraim hegyén: ‘Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!’
7 Quia haec dicit Dominus: Exsultate in laetitia propter Iacob et hinnite capiti gentium; personate, canite et dicite: “Salva, Domine, populum tuum, reliquias Israel”.	7 Mert így szól az Úr: Ujjongjatok Jákobnak örömmel, és vigadjatok a nemzetek vezére miatt! Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok: ‘Szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!’
8 Ecce ego adducam eos de terra aquilonis et congregabo eos ab extremis terrae; inter quos erunt caecus et claudus, praegnans et pariens simul: coetus magnus revertentium huc.	8 Íme, én elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld pereméről; lesz közöttük vak és sánta, várandós és szülő asszony egyaránt; nagy gyülekezetként térnek vissza ide.
9 In fletu venient, et in deprecatione reducam eos et adducam eos per torrentes aquarum in via recta, et non impingent in ea, quia factus sum Israeli pater, et Ephraim primogenitus meus est ”.	9 Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket; vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyja lettem Izraelnek, és Efraim az elsőszülöttem.«
10 Audite verbum Domini, gentes, et annuntiate in insulis, quae procul sunt, et dicite: “ Qui dispersit Israel, congregabit eum et custodiet eum sicut pastor gregem suum ”.	10 Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: »Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!«
11 Redemit enim Dominus Iacob et liberavit eum de manu potentioris.	11 Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből.
12 Et venient et laudabunt in monte Sion et confluent ad bona Domini super frumento et vino et oleo et fetu pecorum et armentorum; eritque anima eorum quasi hortus irriguus, et ultra non esurient.	12 Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább.
13 Tunc laetabitur virgo in choro, iuvenes et senes simul. “ Et convertam luctum eorum in gaudium et consolabor eos et laetificabo a dolore suo.	13 Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. »Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.
14 Et inebriabo animam sacerdotum pinguedine, et populus meus bonis meis adimplebitur ”, ait Dominus.	14 Felüdítem a papok lelkét kövér falatokkal, és népem jóllakik javaimmal« – mondja az Úr.
15 Haec dicit Dominus: “ Vox in Rama audita est lamentationis, luctus et fletus Rachel plorantis filios suos et nolentis consolari super eis, quia non sunt ”.	15 Így szól az Úr: »Hang hallatszik Rámában, gyászének, keserves sírás: Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé.«
16 Haec dicit Dominus: “ Quiescat vox tua a ploratu, et oculi tui a lacrimis, quia est merces operi tuo, ait Dominus, et revertentur de terra inimici.	16 Így szól az Úr: »Kíméld hangodat a sírástól, és szemedet a könnytől! Mert van jutalma fáradságodnak – mondja az Úr –: visszatérnek majd az ellenség földjéről.
17 Et est spes novissimis tuis, ait Dominus, et revertentur filii ad terminos suos.	17 Van reménysége utódaidnak – mondja az Úr –: visszatérnek majd fiaid határukba.
18 Audiens audivi Ephraim transmigrantem: “Castigasti me, et eruditus sum quasi iuvenculus indomitus; converte me, et convertar, quia tu Dominus Deus meus.	18 Jól hallottam Efraimot, amint kesergett: ‘Megfenyítettél, és hagytam magam fenyíteni, mint a be nem tört tinó. Téríts meg engem, és meg fogok térni, mert te vagy az Úr, az én Istenem!
19 Postquam enim convertisti me, egi paenitentiam; et postquam ostendisti mihi, percussi femur meum; confusus sum et erubui, quoniam sustinui opprobrium adulescentiae meae”.	19 Mert miután elfordultam, bűnbánatot tartottam; és miután belátásra jutottam, a csípőmre vertem; szégyenkeztem és pirultam is, mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.’
20 Estne filius honorabilis mihi Ephraim aut puer delectabilis, quia ex quo locutus sum de eo, adhuc recordabor eius? Idcirco conturbata sunt viscera mea super eum: miserans miserebor eius ”, ait Dominus.	20 Hát nem drága fiam nekem Efraim, vagy nem dédelgetett gyermekem, hogy ahányszor csak szólok hozzá, mindig újra tekintettel vagyok rá? Ezért indul fel bensőm miatta; irgalommal irgalmazok neki – mondja az Úr.
21 Statue tibi lapides, pone tibi signa, dirige cor tuum in iter, viam, in qua ambulasti; revertere, virgo Israel, revertere ad civitates tuas istas.	21 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak jelzőoszlopokat! Irányítsd szívedet a kiépített útra, az útra, amelyen jártál! Térj vissza, Izrael szűze, térj vissza ezekbe a városaidba!
22 Usquequo vagaberis, filia rebellis? Quia creavit Dominus novum super terram: femina circumdabit virum.	22 Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.«
23 Haec dicit Dominus exercituum, Deus Israel: “ Adhuc dicent verbum istud interra Iudae et in urbibus eius, cum convertero sortem eorum: “Benedicat tibiDominus, habitaculum iustitiae, mons sanctus”.	23 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Fogják még mondani ezt az igét Júda földjén és városaiban, amikor majd jóra fordítom sorsukat: ‘Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!’
24 Et habitabunt in eo Iudas etomnes civitates eius simul, agricolae et minantes greges.	24 Ott lakik majd Júda és minden városa együtt, földművesek, és akik a nyájjal vonulnak.
25 Quia inebriavianimam lassam et omnem animam esurientem saturavi ”.	25 Mert felüdítem az eltikkadt lelket, és minden elepedt lelket kielégítek.«
26 Ideo quasi de somno suscitatus sum et vidi, et somnus meus dulcis mihi.	26 Erre felébredtem és láttam: álmom édes volt nekem.
27 “ Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et seminabo domum Israel et domum Iudaesemine hominum et semine iumentorum.	27 »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és állatok magvával.
28 Et sicut vigilavi super eos, utevellerem et demolirer et dissiparem et disperderem et affligerem, sic vigilabosuper eos, ut aedificem et plantem, ait Dominus.	28 És ez történik majd: ahogy virrasztottam fölöttük, hogy gyomláljak és irtsak, hogy romboljak, pusztítsak és bajt hozzak, úgy virrasztok majd fölöttük, hogy építsek és ültessek – mondja az Úr. -
29 In diebus illis non dicent ultra: “Patres comederunt uvam acerbam, et dentes filiorum obstupuerunt”,	29 Azokban a napokban nem mondják többé: ‘Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el’,
30 sed unusquisque in iniquitate sua morietur; omnis homo, qui comederit uvamacerbam, obstupescent dentes eius.	30 hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg; minden embernek, aki a savanyú szőlőt eszi, a saját foga vásik el.
31 Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et feriam domui Israel et domui Iudaepactum novum;	31 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
32 non secundum pactum, quod pepigi cum patribus eorum in die quaapprehendi manum eorum, ut educerem eos de terra Aegypti, pactum, quod irritumfecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus.	32 Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. –
33 Sed hoc erit pactum,quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam invisceribus eorum et in corde eorum scribam eam; et ero eis in Deum, et ipsierunt mihi in populum.	33 Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
34 Et non docebit ultra vir proximum suum, et vir fratremsuum dicens: “Cognosce Dominum”; omnes enim cognoscent me, a minimo eorumusque ad maximum, ait Dominus, quia propitiabor iniquitati eorum et peccatieorum non memorabor amplius ”.	34 Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.«
35 Haec dicit Dominus, qui dat solem in lumine diei, ordinem lunae et stellarum in lumine noctis, qui turbat mare, et fremunt fluctus eius, Dominus exercituum nomen illi:	35 Így szól az Úr, aki napot ad világosságul nappal, a hold és a csillagok rendjét világosságul éjszaka; aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak hullámai; akinek Seregek Ura a neve:
36 “ Si defecerint leges istae coram me, dicit Dominus, tunc et semen Israel deficiet, ut non sit gens coram me cunctis diebus ”.	36 »Ha eltűnnek ezek a törvények színem elől – mondja az Úr –, akkor szűnik meg Izrael ivadéka is nemzet lenni színem előtt minden nap.«
37 Haec dicit Dominus: “ Si mensurari potuerint caeli sursum, et investigari fundamenta terrae deorsum, et ego abiciam universum semen Israel propter omnia, quae fecerunt, dicit Dominus.	37 Így szól az Úr: »Ha meg lehet mérni az egeket odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent, akkor én is elvetem Izrael minden ivadékát mindazért, amit tettek – mondja az Úr. –
38 Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et aedificabitur civitas Domino a turreHananeel usque ad portam Anguli,	38 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.
39 et exibit ultra norma mensurae in conspectueius super collem Gareb et vertetur in Goa,	39 És még továbbhalad a mérőzsinór egyenesen a Gáreb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.
40 et omnis vallis cadaverum etcineris et universa regio usque ad torrentem Cedron et usque ad angulum portaeEquorum orientalis sanctum Domini; non evelletur et non destruetur ultra inperpetuum ”.	40 A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.«