| 1 « Dove mai è andato il tuo diletto, o bella fra le donne? Dove si rivolge il tuo diletto pece lo ricerchiamo con te? ». | 1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük? |
| 2 Nel suo giardino il mio diletto è sceso, alle aiuole di balsamo, a ricrearsi nei giardini, a cogliere anemoni. | 2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen. |
| 3 Io sono del mio diletto e il mio diletto è mi che pascola fra gli anemoni. | 3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat. |
| 4 Bella sei mia amica come un meriggio, fulgido come un plenilunio, incantevole come schiere di stelle! | 4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor! |
| 5 Volgi da me i tuoi occhi, perchè mi conturbano: la tua è chioma d’un gregge di capre che discendono da Galaad; | 5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll. |
| 6 i tuoi denti come gregge di agnelle che salgono dal lavacro; tutti vanno appaiati e nessuno è senza compagno. | 6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük. |
| 7 Spicchio di melograno le tue gote dietro il tuo velo. | 7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött. |
| 8 Sessanta le regine, ottanta le concubine, le fanciulle senza numero: | 8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak, |
| 9 ma una sola è la mia colomba, la mia perfetta, l’unica di sua madre la preferita di colei che l’ha generata. Le fanciulle la osservano e la proclamano beata; regine e concubine ne tessono le lodi: | 9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják: |
| 10 « Chi è questa che rifulge come l’aurora, bella come la luna, pura come il sole, incantevole come schiera di stelle? » | 10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?« |
| 11 Ero discesa nel mio giardino a vedere i germogli della valle, a vedere se occhieggiava la vite, se fiorivano i melograni: | 11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma. |
| 12 d’improvviso mi accorsi che mi sbarravano la strada i carri dei suoi amici accompagnatori. | 12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt. |
