Cantico 6

Sacra Bibbia Garofalo	Káldi-Neovulgáta
¹ «Dove mai è andato il tuo diletto, o bella fra le donne? Dove si rivolge il tuo diletto pece lo ricerchiamo con te?»	¹ Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?
² Nel suo giardino il mio diletto è sceso, alle aiuole di balsamo, a ricrearsi nei giardini, a cogliere anemoni.	² Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.
³ Io sono del mio diletto e il mio diletto è mi che pascola fra gli anemoni.	³ Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
⁴ Bella sei mia amica come un meriggio, fulgido come un plenilunio, incantevole come schiere di stelle!	⁴ Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
⁵ Volgi da me i tuoi occhi, perché mi conturbano: la tua è chioma d’un gregge di capre che discendono da Galaad;	⁵ Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.
⁶ i tuoi denti come gregge di agnelle che salgono dal lavacro; tutti vanno appaiati e nessuno è senza compagno.	⁶ Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
⁷ Spicchio di melograno le tue gote dietro il tuo velo.	⁷ Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.
⁸ Sessanta le regine, ottanta le concubine, le fanciulle senza numero:	⁸ Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,
⁹ ma una sola è la mia colomba, la mia perfetta, l’unica di sua madre la preferita di colei che l’ha generata. Le fanciulle la osservano e la proclamano beata; regine e concubine ne tessono le lodi:	⁹ de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:
¹⁰ «Chi è questa che rifulge come l’aurora, bella come la luna, pura come il sole, incantevole come schiera di stelle?»	¹⁰ »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«
¹¹ Ero discesa nel mio giardino a vedere i germogli della valle, a vedere se occhieggiava la vite, se fiorivano i melograni:	¹¹ Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
¹² d’improvviso mi accorsi che mi sbarravano la strada i carri dei suoi amici accompagnatori.	¹² És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.