Livre des Psaumes 88

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cantique.Psaume. Des fils de Coré. Du maître de chant. Pour la maladie. Pour l'affliction. Poème. De Hémân l'indigène.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Yahvé, Dieu de mon salut, lorsque je crie la nuit devant toi,	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 que jusqu'à toi vienne ma prière, prête l'oreille à mes sanglots.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Car mon âme est rassasiée de maux et ma vie est au bord du shéol;	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 déjà compté comme descendu dans la fosse, je suis un homme fini:	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 congédié chez les morts, pareil aux tués qui gisent dans la tombe, eux dont tu n'as plus souvenir etqui sont retranchés de ta main.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Tu m'as mis au tréfonds de la fosse, dans les ténèbres, dans les abîmes;	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 sur moi pèse ta colère, tu déverses toutes tes vagues.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Tu as éloigné de moi mes compagnons, tu as fait de moi une horreur pour eux; je suis enfermé et nepuis sortir,	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 mon oeil est usé par le malheur. Je t'appelle, Yahvé, tout le jour, je tends les mains vers toi:	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 "Pour les morts fais-tu des merveilles, les ombres se lèvent-elles pour te louer?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Parle-t-on de ton amour dans la tombe, de ta vérité au lieu de perdition?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Connaît-on dans la ténèbre tes merveilles et ta justice au pays de l'oubli...?"	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Et moi, je crie vers toi, Yahvé, le matin, ma prière te prévient;	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 pourquoi, Yahvé, repousses-tu mon âme, caches-tu loin de moi ta face?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Malheureux et mourant dès mon enfance, j'ai enduré tes effrois, je suis à bout;	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 sur moi ont passé tes colères, tes épouvantes m'ont réduit à rien.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Elles me cernent comme l'eau tout le jour, se referment sur moi toutes ensemble.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Tu éloignes de moi amis et proches; ma compagnie, c'est la ténèbre.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.