Livre de Job 4

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Eliphaz de Témân prit la parole et dit:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Si on t'adresse la parole, le supporteras-tu? Mais qui pourrait garder le silence!	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Vois, tu faisais la leçon à beaucoup d'autres, tu rendais vigueur aux mains débiles;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 tes propos redressaient l'homme qui chancelle, fortifiaient les genoux qui ploient.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Et maintenant, ton tour venu, tu perds patience, atteint toi-même, te voilà tout bouleversé!	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Ta piété ne t'inspire-t-elle pas confiance, ta vie intègre n'est-elle pas ton assurance?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Souviens-toi: quel est l'innocent qui a péri? Où donc a-t-on vu des justes exterminés?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Je parle d'expérience: ceux qui labourent l'iniquité et sèment le malheur, les moissonnent.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Sous l'haleine de Dieu ils périssent, au souffle de sa colère ils sont anéantis.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Les rugissements du lion, les cris du fauve, comme les crocs des lionceaux sont brisés.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne se dispersent.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 J'ai eu aussi une révélation furtive, mon oreille en a perçu le murmure.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 A l'heure où les rêves agitent confusément l'esprit, quand une torpeur envahit les humains,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 un frisson d'épouvante me saisit et remplit tous mes os d'effroi.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Un souffle glissa sur ma face, hérissa le poil de ma chair.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Quelqu'un se dressa... je ne reconnus pas son visage, mais l'image restait devant mes yeux. Unsilence... puis une voix se fit entendre:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 "Un mortel est-il juste devant Dieu, en face de son Auteur, un homme serait-il pur?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 A ses serviteurs mêmes, Dieu ne fait pas confiance, et il convainc ses anges d'égarement.	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 Que dire des hôtes de ces maisons d'argile, posées elles-mêmes sur la poussière? On les écrase commeune mite;	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 un jour suffit à les pulvériser. A jamais ils disparaissent, car nul ne les ramène,	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Leur piquet de tente est arraché, et ils meurent dénués de sagesse."	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.