Livro de Jó 3

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Então Jó abriu a boca e amaldiçoou o dia de seu nascimento.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Jó falou nestes termos:	2 és mondta:
3 Pereça o dia em que nasci e a noite em que foi dito: uma criança masculina foi concebida!	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Que esse dia se mude em trevas! Que Deus, lá do alto, não se incomode com ele; que a luz não brilhe sobre ele!	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Que trevas e obscuridade se apoderem dele, que nuvens o envolvam, que eclipses o apavorem,	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 que a sombra o domine; esse dia, que não seja contado entre os dias do ano, nem seja computado entre os meses!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Que seja estéril essa noite, que nenhum grito de alegria se faça ouvir nela.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Amaldiçoem-na aqueles que amaldiçoaram os dias, aqueles que são hábeis para evocar Leviatã!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Que as estrelas de sua madrugada se obscureçam, e em vão espere a luz, e não veja abrirem-se as pálpebras da aurora,	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 já que não fechou o ventre que me carregou para me poupar a vista do mal!	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Por que não morri no seio materno, por que não pereci saindo de suas entranhas?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Por que dois joelhos para me acolherem, por que dois seios para me amamentarem?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Estaria agora deitado e em paz, dormiria e teria o repouso	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 com os reis, árbitros da terra, que constroem para si mausoléus;	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 com os príncipes que possuíam o ouro, e enchiam de dinheiro as suas casas.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Ou então, como o aborto escondido, eu não teria existido, como as crianças que não viram o dia.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Ali, os maus cessam os seus furores, ali, repousam os exaustos de forças,	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 ali, os prisioneiros estão tranqüilos, já não mais ouvem a voz do exator.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Ali, juntos, os pequenos e os grandes se encontram, o escravo ali está livre do jugo do seu senhor.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Por que conceder a luz aos infelizes, e a vida àqueles cuja alma está desconsolada,	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 que esperam a morte, sem que ela venha, e a procuram mais ardentemente do que um tesouro,	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 que são felizes até ficarem transportados de alegria, quando encontrarem o sepulcro?	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Ao homem cujo caminho é escondido e que Deus cerca de todos os lados?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Em lugar do pão tenho meus suspiros, e os meus gemidos se espalham como a água.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Todos os meus temores se realizam, e aquilo que me dá medo vem atingir-me.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Não tenho paz, nem descanso, nem repouso; só tenho agitação.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«