1 O sopro de minha vida vai-se consumindo, os meus dias se apagam, só me resta o sepulcro. | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
2 Estou cercado por zombadores, meu olho vela por causa de seus ultrajes. | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
3 Sê tu mesmo a minha caução junto de ti, e quem ousará bater em minha mão? | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
4 Pois fechaste o seu coração à inteligência, por isto não os deixarás triunfar. | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
5 Há quem convide seus amigos à partilha, quando desfalecem os olhos de seus filhos. | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
6 Ele me reduziu a ser a fábula dos povos, e me cospem no rosto. | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
7 Meus olhos estão atingidos pela tristeza, todo o meu corpo não é mais que uma sombra. | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
8 As pessoas retas estão estupefactas, e o inocente se irrita contra o ímpio; | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
9 o justo, entretanto, persiste no seu caminho, o homem de mãos puras redobra de coragem. | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
10 Mas vós todos voltai, vinde, pois não acharei entre vós nenhum sábio? | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
11 Meus dias se esgotam, meus projetos estão aniquilados, frustraram-se os projetos do meu coração. | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
12 Fazem da noite, dia, a luz da manhã é para mim como trevas. | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
13 Deverei esperar? A região dos mortos é a minha morada, preparo meu leito no local tenebroso. | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
14 Disse ao sepulcro: És meu pai, e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã. | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
15 Onde está, pois, minha esperança? E minha felicidade, quem a entrevê? | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
16 Descerão elas comigo à região dos mortos, e nos afundaremos juntos na terra? | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |