Livro de Jó 17

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 O sopro de minha vida vai-se consumindo, os meus dias se apagam, só me resta o sepulcro.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Estou cercado por zombadores, meu olho vela por causa de seus ultrajes.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Sê tu mesmo a minha caução junto de ti, e quem ousará bater em minha mão?	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Pois fechaste o seu coração à inteligência, por isto não os deixarás triunfar.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Há quem convide seus amigos à partilha, quando desfalecem os olhos de seus filhos.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Ele me reduziu a ser a fábula dos povos, e me cospem no rosto.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Meus olhos estão atingidos pela tristeza, todo o meu corpo não é mais que uma sombra.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 As pessoas retas estão estupefactas, e o inocente se irrita contra o ímpio;	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 o justo, entretanto, persiste no seu caminho, o homem de mãos puras redobra de coragem.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Mas vós todos voltai, vinde, pois não acharei entre vós nenhum sábio?	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Meus dias se esgotam, meus projetos estão aniquilados, frustraram-se os projetos do meu coração.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Fazem da noite, dia, a luz da manhã é para mim como trevas.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Deverei esperar? A região dos mortos é a minha morada, preparo meu leito no local tenebroso.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Disse ao sepulcro: És meu pai, e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Onde está, pois, minha esperança? E minha felicidade, quem a entrevê?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Descerão elas comigo à região dos mortos, e nos afundaremos juntos na terra?	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«